Ihlető kötődések – a barokktól a romantikáig
SOMOGYI PÉTER – koncertmester
ROHMANN DITTA – gordonka
Vándorlások: Polónia – Itália – Germánia – Hungária
TELEMANN: Concerto alla Polonese
LISZT: Angelus! Ima az őrangyalokhoz
C. Ph. E. BACH: 3. gordonkaverseny
WOLF: Olasz szerenád
HAYDN: „Tempora mutantur”- szimfónia, № 64
––––––––––––
A MŰSORRÓL:
Georg Philipp Telemann 1705-ben II. Erdmann von Promnitz gróf kozmopolita udvarába, Sorauba (ma: Żary, Lengyelország) szerződött, ahol a francia és az olasz zenei stílus dívott. Plessbe (ma: Pszczyna) és Krakkóba tett utazásai során találkozott a sziléziai lengyel népzenével, amely szintén nagy hatást gyakorolt művészetére. G-dúr zenekari concertójában lengyel falusi tánczenét és pasztorált egyaránt felhasznált. Telemann és a grófi udvartartás 1707-ben elmenekült a Lengyelhont fenyegető svéd sereg elől.
Liszt Ferenc az Úrangyala (latinul: Angelus) harangszót eredetileg zongorára komponálta Tivoliban, Róma mellett, ahol sok nyarat töltött az 1770-es és 80-as években. Az első ama hét darab közül, melyeket a Vándorévek-sorozat harmadik kötetében rendezett ciklusba. Később – egyetlen vonósokra írott műveként – kvartett-átiratot készített művéből. Ezt angol tanítványa, Walter Bache nagybőgőszólammal egészítette ki, hogy vonószenekarral is előadható legyen. Ebben a formában hangzott el Angliában az odalátogató 75 éves Liszt tiszteletére 1886-ban.
Carl Philipp Emanuel Bach – Johann Sebastian legújítóbb szellemű fia – csodagyerek volt: hétéves korában lapról játszotta apja klavikordra írott darabjait. Jogi és zenei tanulmányokat folytatott, majd a műkedvelő zeneszerző és fuvolista porosz király, II. (Nagy) Frigyes udvari kamarapartnere lett Berlinben. Keresztapja, Telemann halála után őt nevezték ki Hamburg zeneigazgatójának. A barokk és a klasszika közötti átmenet kiemelkedő alakjaként tartja számon a zenetörténet. Az A-dúr gordonkaverseny 1753-ban keletkezett, és szerzője születésének 300. évfordulója alkalmából került e műsorba.
Hugo Wolf – egy ideig Mahler diák- és lakótársa – többek között Byron, Goethe, Eichendorff, Heine, Michelangelo, Mörike, Shakespeare költészetétől megihletve – leginkább a dal műfajában alkotott maradandót. Az Olasz szerenád is dal tulajdonképpen: dal, szöveg nélkül. 1887-ben három nap alatt írta meg és a G-dúr szerenád vonósnégyesre címet adta neki. Három évvel később – igen találóan – átnevezte Olasz szerenádnak, majd 1892-ben zenekarra is meghangszerelte. 1904-ben Bécsben mutatták be, és a leggyakrabban játszott és lemezre vett műve lett..
Joseph Haydn 1775-ben befejezett A-dúr szimfóniájának címe a szerzőtől származik. Egyes szakértők szerint az Erzsébet kori angol költő, John Owen – a régi latin bölcsességet egy sorral kibővítő – epigrammájára utal: Tempora mutantur, nos et mutamur in illis. Quomodo? Fit semper tempore peior homo. (Változnak az idők, és mi változunk bennük. Hogyan? Ahogy romlanak, úgy mi is.) Mások szerint a cím és a lassú tétel egyaránt Hamletre utal: Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt. (ford. Arany János). Haydn több kísérőzenét komponált Eszterházán, köztük Shakespeare németre fordított műveihez is. Lehet, hogy a Largót ezek egyikéhez írta és később illesztette a szimfóniába.
Szólj hozzá!