Vezényel:
- Vashegyi György
Közreműködők:
- Wierdl Eszter
- szoprán
- Balogh Eszter
- alt
- Megyesi Zoltán
- tenor
- Blazsó Domonkos
- basszus
- Purcell Kórus
- Orfeo Zenekar - korhű hangszereken (koncertmester: Simon Standage)
- Első magyarországi előadások korhű hangszereken, részben magyarországi bemutatók
- Mendelssohn-Bartholdy: d-moll Kyrie
- Mendelssohn-Bartholdy: Tu es Petrus, op. 111
- Mendelssohn-Bartholdy: Hör mein Bitten (1847-es, zenekari változat)
- Mendelssohn-Bartholdy: Nicht unserm Namen, op. 31
- Mendelssohn-Bartholdy: Herr Gott, dich loben wir
- Mendelssohn-Bartholdy: Lauda Sion, op. 73
- Hangversenyünkkel egy 2010-ben kezdett sorozatot folytatunk, amelynek keretében Felix Mendelssohn-Bartholdy - méltatlanul ritkán játszott, sőt jelentős részben elfelejtett - oratorikus egyházi műveit korhű hangszereken szólaltatjuk meg. Az Éliás, a Paulus és a Korálkantáták előadása után ma esti műsorunkat úgy állítottuk össze, hogy az szerzőnk rövid életéből nagyobb részt, összesen huszonegy évet fog át. Az első mű, a Párizsban - Cherubininek történő "bemutatkozásul" - írott d-moll Kyrie születésekor Mendelssohn csupán tizenhat éves volt, míg az utolsónak megszólaló Lauda Sion írásakor harminchét. E páratlan remekmű máig szerzője utolsó befejezett oratóriuma, az ekkortájt komponált és bemutatott Éliás árnyékában maradt
(teljes egészében valószínűleg mai koncertünkön szólal meg első alkalommal Magyarországon).
A több mint két évtized alatt született, összesen hat mű páratlan stilisztikai gazdagságot, szinte európai zenetörténeti kaleidoszkópot tár a mai hallgató elé: a d-moll Kyrie és a Nicht unserm Namen főleg Bach és Mozart, a Tu es Petrus elsősorban Palestrina, a Herr Gott, dich loben wir leginkább Schütz stílusát idézi fel, természetesen egytől egyig igazi mendelssohni zsenialitással. A "Mendelssohn-stílusnak" valószínűleg nem gyengesége, hanem éppen ellenkezőleg, lényege és erőssége az a fantasztikus képesség, mellyel szerzőnk az őt ért zenei hatásokat integrálja. (Érdemes felidéznünk Mendelssohn 1831-es levelét, melyben a bachi hatásról így vall barátjának: "Ha [műveim] bizonyos hasonlóságokat is mutatnak Sebastian Bachéival, nem tehetek ez ellen semmit; úgy írtam őket, ahogyan éreztem, s ha egyszer a szavak hasonló érzelmeket keltettek bennem, mint az öreg Bachban, ez annál kedvesebb számomra. Te bizonyára nem gondolod rólam, hogy én Bach formáit belső tartalom nélkül másolnám: így - inspiráció nélkül és üresen - egy darabot sem tudnék befejezni.")
A záró Lauda Sion - mely számomra a 19. századi katolikus miszticizmus egyik legszebb kompozíciója - ugyanakkor mindezen megelőző stílusok összegzése, s egyben határozott továbblépés is a (nem csak német) nagyromantika felé: hangvétele egyértelműen előrevetíti Brahms, Bruckner, Wagner és Liszt zenéjét, ugyanakkor Verdi Requiemjét is. Remélem, hallgatóink is egyetértenek majd velem abban, hogy e harminc perc hosszúságú remekmű önmagában méltón képvisel mindent, ami Mendelssohn művészetében csodálatra méltó és felemelő. (Vashegyi György)
Szólj hozzá!