Chester Charles Bennington, akiről ez a megemlékezés szól, 1976-ban született az Arizona-állambeli Phoenix-ben. Édesanyja nővér, édesapja pedig nyomozó volt, aki szexuális bántalmazásokkal kapcsolatos bűncselekmények felderítésével foglalkozott. A szülők a kisfiú 11 éves korában elváltak, ő apjával maradt.
A válás után hamar megismerkedett a tudatmódosító szerekkel, egyre mélyebbre süllyedt és gyakorlatilag mindent kipróbált, amit csak lehetett. Később legyőzte a drogokat és ehhez a fegyveres mexikói drogkartellek fenyegetése is hozzájárult. Ahogy egy interjúban mesélte: "szívtunk, aztán arra tablettákat szedtünk, majd ópiumot füstöltünk és rengeteget ittunk - ez volt egy napunk a barátaimmal. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy nevetséges volt az egész, de valójában nem volt szép." 2011-ben aztán elhatározta, hogy nem csinálja ezt többet: "Nem akarok az az ember lenni többé".
Egy másik interjúban elmondta, hogy hétéves korában a család egyik idősebb barátja molesztálta. Akkor félt segítséget kérni, nem akarta, hogy az emberek hazugnak vagy melegnek gondolják, és a zaklatás 13 éves koráig folytatódott. Sokszor érezte azt, hogy mindenkit meg kéne ölni és kiszaladni a világból. Hogy megnyugtassa magát rajzolt, festett és verseket írt.
A zenei karrierje a Grey Dazed nevű zenekarban kezdődött, ahol egy kazettáig el is jutottak. Aztán a Linkin Park elődjénél, a Xero-nál elment egy énekes-meghallgatásra, felrúgva mindent, Kaliforniába utazott. 2000-ben megjelent a Linkin Park első lemeze, a Hybrid Theory. A szövegeket személyes élmények, tapasztalatok inspirálták. Erről Bennington így beszélt egy Rolling Stone interjúban: "Könnyű beleesni a "szegény én, jaj én szegény" típusú érzésekbe. Arról szól pl. a Crawling című dal, hogy miért vagyok én az oka annak, hogy így érzem magam. Valami van bennem, ami lehúz."
A dalok Bennington érzelmes, magas hangjának és Mike Shinoda kattogós hip-hop-stílusának kontrasztjára íródtak. Ők ketten együtt alkották meg a szövegeket.
2013-ban a Stone Temple Pilots kirúgta Scott Weilandot (aki 2015 decemberében halt meg drog-túladagolásban) és megkérték Chester Benningtont, hogy segítse ki őket énekesként (erről itt írtunk). Ez azért is volt nagyon izgalmas, mert Chesternek egyik gyermekkori nagy kedvence volt a STP. De ez teljesen más zenei világ volt, mint a Linkin Park. Végül jó kapcsolatban váltak el, ő pedig 2015-ben visszatért a saját zenekarához.
Chester Bennington hangja remekül illeszkedett a szövegekben megfogalmazott szenvedéshez, a nagy érzelmekhez, kifejezte azt a katartikus dühöt a jellegzetes scream-mel (ugyanis ezt se kiabálásnak, se sikításnak nem mondanám - valahol a kettő között), ami a versekben megfogalmazódott.
Halála nagy veszteség, nem illik ilyen fiatalon meghalni, azoknak a legnagyobb a fájdalmuk, akik a 2000-es években a Linkin Park dalain nőttek fel és akik egy hónappal ezelőtt láthatták őt Sopronban a Volt Fesztiválon, ahol mindenki úgy érezte, hogy különleges szeretettel fordult a magyar közönség felé.
Visszavártuk.
Szólj hozzá!