A fokozatos alakulgatás után aztán a július már egészen tűrhető névsort produkált, kezdve a KFT-vel, és persze nem hagyva ki a Hiperkarma-lemezbemutatót sem. A hónap utolsó dekádjára pedig olyan nevek jutottak, mint Zaz (július 22., péntek – kifejezetten jó volt a koncertje, tündér volt a csaj a színpadon, pláne amikor „Hangosabban!” (így, magyarul ám! – meg néha, amikor nem nézett a papírjába, „Gosabban!”) kiáltásokkal próbálta hangosabb éneklésre bírni a közönséget, csak sajnos, elég kevesen tudták a szövegeket, hiába, a francia nyelv mára sokat vesztett régi fényéből), és hátra van még Steve Vai gitárhős és -félisten fellépése (július 28., csütörtök), egy közéjük ékelődött Pál Utcai Fiúkkal (július 27., szerda), majd Supernemmel és Kartellel (július 29., péntek) és végül, de nem utolsósorban Péterfy Borival (július 30. szombat) zárva a hónapot.
Ami a magyarokat illeti, a Pál Utcai Fiúkról alig egy hónapja írtunk hosszabban Lecsó születésnapi koncertje apropóján, amely ugyanitt, a Parkban kapott helyett, most ismét láthatjuk őket a színpadon, ezúttal minden különösebb apropó nélkül, csak egy „egyszerű” PUF-koncert keretében, persze aki ismeri őket, az tudja, hogy náluk ilyen nincs, minden koncert más, ha más nem, a dalok összeállítása tér el, mivel – mint Lecsó mondta pár éve egy beszélgetésünk során – nem szeretnék, hogy a közönség beleunjon a koncertekbe, hogy már fejből tudják az elhangzó számok sorrendjét.
Ezúttal az előzenekar a Biorobot lesz, aminek soraiban pár héten belül ismét a Park színpadán láthatjuk Bérczesi Robit, ezúttal nem „nagy” vagy „első számú” zenekarával, a Hiperkarmával, hanem kisebb, a Pluto-énekes-gitáros Nemes Andrissal közös projektjével, amely amiatt érdekes, hogy hogyan hat egymásra két tehetséges, de alapvetően egészen más műfajban otthonos zenész. Aki még nem hallotta volna ezt a felállást, annak súgok: a végeredményt tekintve remekül. Az általam eddig hallott koncerteken mindig terítékre került ugyan a Hiperkarma és a Pluto egy-két dala is, ám lehet, hogy erre a rövid műsoridő miatt most nem lesz lehetőség, de a Biorobot zenéje saját jogon is megállja a helyét.
(Azt nem tudom, hogy basszusgitárosuk, a még mindig csak huszonéves Szöllősi Kati hazaruccan-e a koncert kedvéért Angliából, ahova pár éve áttelepült, és ahogy tavaly az Omega-koncertek kedvéért megtette, vagy helyettesítik valakivel.)
A hónap utolsó két napjának fellépői közül a Supernem–Kartell párosítás lehet, hogy csak nekem meghökkentő, de két igen távol műfaj, egy szoftpunk zenekar és egy rapcsapat fellépése egymás után, akik viszont önállóan is egész népes közönséget vonzanak, tehát igazából itt azt sem tudom, melyik a főzenekar, melyik a előzenekar.
Zana „Ganxta” (régebben Döglégy) Zoli (akit ne keverjünk a jazzszaxofonos Zana Zoltánnal) ugyan messze jobb arc, mint amit a tévés szereplései és egyes sajtóhírek alapján gondolhatnánk róla, valamint nagyon jó dobos is (hopp, majdnem zenészt írtam… ), más zenekarainak (Sex Action, F.O. System) a koncertjére jártam-járok is olykor, de ezt a formációját nem tudom értékelni, a rap nekem nem zene, a keménygyerekes-gengszteres szövegek meg elég viccesek egy olyan embertől, aki egyébként az egyik legnormálisabb magyar rockzenész, és akinek életében a legnagyobb törvénysértése kb. a relatív gyorshajtás lehetett, amikor elnézte a kint hagyott 30-as táblát, és 50-nel zúgott át az útszakaszon, már ha a gyerekkori bolti csokilopást nem számítjuk, amin azért majdnem mindenki átesett, akkor is, ha utólag tagadja.
A Supernem sajnos, kicsit későn alakult és indult el ezen a szoftpunk vonalon, amelyet művelnek, néhány évvel korábban, amikor a Green Day és társai futottak, sokkal nagyobb közönséget tudtak volna megnyerni maguknak. Nekem a kezdetektől fogva kifejezetten tetszik a zenéjük, ráadásul nagyon jó zenészek játszanak az együttesben, az eredetileg billentyűsként indult Papp Szabi basszusozik és énekel, ami azért érdekes, mert beszédben olykor dadog (nem véletlenül K-k-kétszer az elsőként kiadott daluk címe) – érdekes, énekben soha. A gitáros pedig az a Pulius Tibi, akinek a testvére, Pulius Tomi is zenész, sőt, tanít is a zuglói Rocksuliban éneket és billentyűs hangszereket, valamint kb. minden máson is játszik még emellett (dob, gitár, basszusgitár), és láttam olyan fellépésüket is a szép emlékű Fészekben (béke poraira – az is megérne egy misét, hogy azt hogy engedhették ide jutni), ahol az apjukkal kiegészülve léptek fel Pulius zenekarként. A doboknál Mózsik Imrét láthatjuk, és pár éve bevettek egy billentyűst is a Publo Hunnyból ismert Kubányi Bálint személyében.
Arra mindenképpen kíváncsi vagyok, hogy mekkora közönséget képes megmozgatni ez a két zenekar így együtt, mivel a stílus miatt szerintem elég kicsi az átfedés a rajongói táborukban.
Péterfy Borit és zenekarát (Love Band) azt hiszem, ma már senkinek nem kell különösebben bemutatni, mivel mára elég méretes közönségbázist építettek fel. Számomra a hallgatható kategória, nem tekerem el a rádiót, ha ők szólnak, de különösebb rajongójuk nem vagyok (a zenéjüknek; emberileg – még a régi ráckertes beszélgetéseink alapján – Borit nagyon jó fejnek tartom, a többieket meg nem nagyon ismerem), az olyan mega-közönségslágereik, mint a Hajolj bele a hajamba, nem különösebben nyerték el a tetszésemet, persze lehet, hogy csak az egykori agyonjátszottság miatt untam már halálra, persze koncerten még mindig erre indul be legjobban a nép. Az olyan számokat, mint az Ópium, bár tetszik, de már hallottam kicsit más változatban, még jobb énekhanggal (és persze más címen) a Napóleon Boulevard előadásában, néhány dalukat viszont (pl. Szép halott) kifejezetten tudom értékelni, szóval olykor azért elvetődöm a koncertjeikre, és ezek tapasztalata alapján azt tudom elmondani róluk, hogy élőben azért a lemezen lagymatag számok is jobbak, amihez nagyban hozzájárul Bori színpadi tevékenysége.
Egy szó mint száz, a július zárása szerintem kifejezetten jónak ígérkezik a Budapest Parkban. Remélhetőleg az időjárás is így gondolja majd.
Fotó: Budapest Park
Szólj hozzá!