Voltam itt már zenészfeleség, akinek – miközben a koncertről kifelé hajtottunk a Szigetről – Citroen CV2-es kacsáján részeg punkok ugráltak és élvezték a kisautó valóban felejthetetlen rugózását; énekesnő, aki máig nem felejti, hogy milyen az, amikor nem látja a közönségét a portól, amit az a saját táncával kavar fel; különböző bennfentesek jó ismerőse, aki szinte mindenhová eljutott egy kismotorral és hallhatta a rendezvény munkatársainak vicces párbeszédeit walkie-talkie-n; a Banán Klub söröspultjának „sztár” csaposa; egy hajdani főszponzor ismert márkájának reklámszövegírója, akinek minden VIP-helyre szabad bejárása volt; „sima” szigetlakó, akinek sehova sem volt bejárása; anyuka, aki a kislányának mutogatta, milyen érdekes a Sziget, vagy csak egy egyetlen napra kilátogató szitizen, aki egész végig inkább kívül maradt, mintsem bevonódott volna.
De tudósító még soha nem voltam.
Ahogy azonban tegnap egy egész napot eltöltöttem az immár 25 éves Szigeten, bármennyire is kellett volna, valahogy egyáltalán nem tudtam újságíró szemmel nézni a történéseket. Nyilván azért sem, mert nem vagyok az... Pökhendiség és a nálam sokkal jártasabb és mívesebben író szakmabeliekre nézve kifejezetten sértő lenne magamra aggatni ezt a címet. Ezért maradjunk a „tudósítónál”, aki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy lejegyezheti a koncert.hu számára az idei élményeit.
Tegnapi hömpölygésem során azonban időről-időre felbukkant a múltból egy-egy elmúlt Sziget emléke, vagy épp egy-egy friss esemény hatására megmoccant bennem személyiségem néhány további aspektusa is.
Így, ha pontos akarok lenni, a legritkábban voltam tegnap Tudósító. Sokkal inkább ott volt a Szigeten az egykori bohém Fruska, a bennem élő Kisgyerek, az Anya, az Énekesnő, a vagány Rocker és a Negyvenpluszos nőci. Eldöntöttem hát, hogy ha már így utat törnek maguknak ezek a bennem élő karakterek, időről-időre hagyom, hogy átvegyék tőlem, a „kötelességtudó” Tudósítótól a szót, és ők is tolmácsolják, mi történt tegnap.
14.50 Sziget bejárat kintről, Nemzeti Dohánybolt előtt
Eladó lány: Bocs, ne haragudj, megmutatnád a személyid? El kell kérnünk mindenkitől.
Fruska: Csak nem azért, hogy betöltöttem-e a 18-at?
Eladó lány: De!
Negyven+: Mondd még egyszer, kérlek. Miért kell bemutatnom a személyim?
Eladó lány (zavartan): …hogy betöltötted-e a 18-at.
Negyven+: Minden nap itt vagy? Kilátogatnék néha hozzád, hogy ezt újra halljam… úgy naponta ötször…
Eladó lány: …aha…
15.00 Sziget bejárat bentről
Fruska: Hurrá, megint itt vagyok! Előttem az egész nap! Az egész éjszaka! A zene! A fények! A minden!
Negyven+: Oké, a bejárat majdnem ugyanolyan, mint pár éve.
Fruska: Szerintem ez totál más! Sokkal jobb.
Rocker: Például a bokrok töve nem bűzlik a száz fokban a húgytól.
Kisgyerek: Jé! Annak a lánynak ott a sorban négy hajfonata van. De szép!
Negyven+: Az én időmben a fiatal lányok két fonatot viseltek. Ez meg olyan, mintha egy polip ráült volna a fejére.
Rocker: A polipnak nyolc karja van b…+
Fruska: Ez itt a XXI. század. Négy hajfonat. Cooooooooool!
Negyven+: Jé, ez tényleg a 25. Sziget? Ezek a kiscsávók, akik azt hiszik, hogy övék itt a világ, még gondolatban sem születtek meg, amikor én már itt toltam a punkokkal a Szigeten!
Rocker: Mit tudják ők, milyen az a rockandroll…
15.05 – Úton az Európa Színpad felé
Fruska: Hurrá, mindjárt belecsapunk! Mamasz aszongya, fantasztikus hangja van az énekesnőnek.
Énekesnő: Azt majd én megmondom.
Rocker: Ismerős ez a gyaloglás az ismeretlenbe… Ez a szabadság!
Negyven+: Tuti erre kell menni?
15.10
Fruska: Hurrá, itt a Nagyszínpad!
Kisgyerek: Hú, mennyi színes lufi a fákon!
Negyven+: Nagyszínpad?
Tudósító: Mamasz azt mondta, közel a bejárathoz, de ez egyáltalán nincs közel.
Rocker: Ób….+
15.12
Tudósító: „Mamasz, hol van az, ahol vagy? … Ühüm, vágom.”
Negyven+: Már az elején eltévedtem. Ób….+
Rocker: Én mondtam…
Fruska: Sebaj, mindjárt átlibbenek.
Negyven+: Libbensz, mi? Haha!
Kisgyerek: Hű, de szép széles út!
15.35 – Dhamma (Európa Színpad)
Negyven+: Helló, Mamasz!
Énekesnő: De jó kis énekhang. Lássuk csak közelebbről!
Tudósító: Kétfős zenekar, egy fiatal srác zenebohócként játszik szinte minden hangszeren, ám a dalok hangszerelése leginkább az elektronikára épül. Mellette egy 18 évesnél tuti öregebb, mégis megállapíthatatlan korú énekesnő fantasztikus orgánummal, és ők ketten egész modern, bulis zenét nyomnak.
Fruska: Előttük meg egy csomó fiatal indián fejdíszekben tolja a bulit. Egyszerre lépnek, tömegesen. Mókás.
Negyven+: Pont úgy táncolnak, mint mi régen a nyári táborok ismerkedési estjén. Lép, lép, fordul, taps.
Kisgyerek: Hű, de ügyesek.
Rocker: Szerintem totál gáz…
Tudósító: Meglepően nagy és lelkes rajongótábora van ennek a francia duónak. Az egyik nótánál kitáncolnak a színpadtól távolabbi árnyékos részekre húzódó közönséghez, és vonatozás szerűen bevonják őket is a színpad előtti buliba.
Fruska: Nagyon menők! Ráadásul Franciaországból egészen a Szigetig jönnek a kedvenceik után.
Kisgyerek: És taps helyett a szájukat ütögetve indiánul kiabálnak. Ez biztos valami közös titkos izé. Egy jel. Amit csak az igazán nagy rajongók tudnak.
Énekesnő: A kiscsaj tényleg ott van.
Rocker: Azért én szívesen bemutatnám egy stylistnak. Futócipő zoknival, hosszú nadrágszoknya, feszülős póló, kétoldalt fülmagasságba kötött „idétlenkislány” lófarok… botrány.
Fruska: Hagyd már! Csak tojik a konvenciókra. A zene cool!
Kisgyerek: Én is be akarok állni az indiánok közé! Én is! Én is!
Negyven+: Helló Andris! (köszöntöm Derdák András szervezőt, a francia tábor atyját.) Jó a csapat!
Derdák András: A Facebookon épp ajánlottam neked, hogy gyere ide hozzánk, és nézd meg őket. A Dhamma nyerte az általunk (a Sziget franciaországi csapata) meghirdetett francia tehetségkutató versenyt, és így kerültek ide. Jók, mi?
Fruska: Aha!
Tudósító: És az indián arcok az ő rajongóik?
Derdák András: Dehogy! Ők is franciák, egy egész nagy csapat indiánnak öltözött fiatal, minden délután masszírozni szoktak itt a környéken, és én kértem meg őket, hogy jöjjenek ide és dobják fel a a hangulatot a 100 fokban is.
Rocker: Akkor nem is ismerték a zenekart b…+?
Derdák András: Nem. De most már ismerik.
Negyven+: Minden mítosz megdől egyszer…
Fruska: Vicces!
Rocker: Kész röhej!
Mamasz: Menjünk tovább.
Kisgyerek: Én is akarok velük táncolni.
Negyven+: Gyere, mert már ott is folyik rólam a víz, ahol eddig még soha életemben.
Kisgyerek: Áááááááá! Jól van…
15.45 – Útközben
Tudósító: Képzeld, Mamasz, eldöntöttem, hogy úgy fogok jegyzetelni, hogy bediktálom a mobilomba a gondolataimat, amit aztán az átalakít írássá. Jó mi?
Mamasz: Azta! Aha.
(Az első diktálás után)
Tudósító: Mamasz, tudod mit jegyzetelt a mobilom?
Mamasz: Nem. Mit?
Tudósító: „A kisasszony az európa színpadnál legyen utca 1.-ben hasonlított javasolnék neki & sztájl isztok. Most megyünk a Mandula dió zenekar koncertjére.” Asszem, hagyom a diktálást a francba…
16.00 – Mando Diao (Nagyszínpad)
Negyven+: Mi az a töttyedt férfimell a kivetítőn? Értem, hogy meleg van, de ilyen testtel levetkőzik?
Tudósító: Persze, Mamasz, menjünk közelebb, én is kíváncsi vagyok.
Rocker: Ááááááááááááá. Klasszikus rockos hangzás, gitárok, billentyű, jó kis zúzós nóták.
Negyven+: Nincs új a nap alatt. Ilyen zenekarok húsz éve is voltak. Tényleg jó, de mi ebben az újszerű?
Énekesnő: Ezért a rekedtes orgánumért cserébe simán megbocsájtom a csávónak a töttyedt mellizmát.
Fruska: Én is! Főleg, hogy ilyen jóképű.
Negyven+: Felejtő. Felérne egy megrontással.
Mamasz: Mekkora mákom volt. Pont akkor jött ki a gitáros, amikor előre mentem fotózni!
Tudósító: Ahogy haladunk a slágergyanús szerzemények felé, a hangszerelés is kezd megváltozni. Egyre inkább elektronikusra vált.
Rocker: Aha. Elég gáz.
Fruska: Szerintem cool.
Énekesnő: Ezekben a nótákban már az orgánuma sem él annyira.
Mamasz: Iszunk egy vicét?
Negyven+: Naná.
17.30 – Zászló party
Negyven+: Áááááááááááááá! Én is húszéves akarok lenni!
Fruska: Ááááááááááááááá! Én is húszéves vagyok!
Kisgyerek: Én is akarok zászlót!
Rocker: Menőséééééééééééég! Szabadsááááááááág! Színek, buli, ááááááááááá!
Fruska: Csinálok egy szelfit a zászlókkal.
Negyven+: Kitörlöm a szelfit a zászlókkal.
17.45 – Rudimental Live UK (Nagyszínpad) – kivetítőn a VIP-ből
Negyven+: Kellemes hely, ugye, Mamasz?
Mamasz: Aha. Nézzük, miket fotóztam… Nézd csak, találkoztam Istennel és visszafotózott.
Fruska: Úúúúúú, de jó kép, Mamasz!
Negyven+: Ne tudd meg, milyen retkes a lábam.
Mamasz: Jézus! Az enyém is.
Negyven+: Asszem, felveszem a Conversemet.
Rocker: Hol van már a Szigeten összesározott Martens, ami minden édes kis titkodat ismerte…
Tudósító: Jó ez a zene, nem?
Mamasz: Aha, jól tolják.
Negyven+: Az az énekesnő miért gondolja, hogy a haját a feje tetején kell hordania, mint egy fészket?
Fruska: Nyitottabbnak kéne lenned. Gyönyörű az arca.
Mamasz: …és szép hosszú lába van.
Kisgyerek: Én is akarok zászlót!
18.30 – Dakhabrakha, Ukrajna (Világzenei színpad)
Rocker: Áááááááááá, de zúzós muzsika ez! Menjünk csak közelebb!
Énekesnő: Tipikus oroszos népdaléneklés. Egy kicsit olyan, mint régen a Baba Yagában. Nyílegyenes, enyhén kántáló női hangok, kristálytiszta szólamok. A három énekesnő és az egyetlen férfi feszes ritmust üt a hatalmas dobokon, és ez adja az acapella dal hihetetlen erős ritmusát.
Kisgyerek: Nézd csak! Mi az a fura kalap a fejükön?
Fruska: Olyan, mintha az angol királyi rendőrség kucsmáját megcsócsálta volna egy dinoszaurusz.
Kisgyerek: És milyen melegük lehet ezekben a súlyos kaftánokban, vagymi…
Énekesnő: De a zene nagyon ott van.
Rocker: Aha. Ebben a nótában már hangszert is váltanak. A fő énekesnő bőgőzik, a billentyűs és a dobos vokálozik, a muki meg gitáron tolja. Királyok.
Tudósító: Az énekesnő „felkonfjából” kiderült, hogy ez a dal arról szól, hogy férjet találni nehéz.
Fruska:. Még Ukrajnában is? Nahát, ez furi! Talán azért ilyen szomorkás a nóta.
Negyven+: Aha. Na, gyerünk tovább!
19.00 – Vándorvurstli
Kisgyerek: Nahát, milyen hatalmas virág!
Fruska: És hogy forog az a lovagló fiú…
Énekeső: Jó ez az indiai muzsika.
Negyven+: Látszik rajtuk, hogy már elegük van…
Fruska: Nem is. A lovas egészen elrévült, mint egy dervis. A virág meg mosolyogva hagyja, hogy rángassák a részeg punkok…
Negyven+: De milyen helyre visznek minket?
Kisgyerek: Wooooooow!
Tudósító: A programfüzet azt írja: Vándor Vurstli játékok, vásári mutatványok és szemfényvesztések utazó parádéja.
Fruska: Hú, mini óriáskerék.
Kisgyerek: Én is akarok.
Tudósító: Erre nincs időnk.
Negyven+: Hogy nézne már ki, hogy én egy ilyenbe beleülök?
Fruska: Hülye vagy? MI ez a negyvenpluszos affektálás?
Kisgyerek: Úúúúú, arcbedugós fotózós falak.
Fruska: Mamasz. Csinálsz rólam fotókat az összesben?
Mamasz: Aha.
Fruska: Ott is, a biciklisnél?
Mamasz: Aha.
Fruska: Ott is, az Exitnél?
Mamasz: Ott nem.
Az este ezen pontján csatlakozott hozzánk két kedves ismerős a régmúltból.
20.40 - Lődörgés a Szigeten
Ismerős 1: Nézd azt a két pasit!
Kisgyerek: Jujj!
Fruska: Hihi. Ez olyan, mint azon a hülye humoristán a dressz… Hogyishívják?
Negyven+: Nem akarom látni. … Eh. És még meg is fordultam utánuk. Miért akartam látni?
Tudósító (utólag): A Borat dresszt, más néven mankinit, úgy gondolom, egy nő sem kívánja látni élőben.
Fruska: Jé, itt van a Magic Mirror!
Ismerős 1: Az mi?
Fruska: Az egy nagyon jó hely. Ott vannak a melegek, meg a transzvesztiták, és náluk vannak a legjobb showk!
Tudósító: És most kezdődik a Sado Opera. Láttam a programfüzetben. Nézzük meg!
21.00 – Sado Opera (Magic Mirror)
Rocker: Végre, valami izgi.
Fruska: Tök jó helyünk van. a keverő mögött, előttünk egy kordon, mögöttünk a tömeg. Mindjárt kezdődik.
Ismerős 1: Szerintem az a pár ott a színpad előtt tátongó üres térben biztos a show része, nem?
21.10 – Sado Opera (Magic Mirror)
Ismerős 1: Kik ezek, akik itt áttolakodtak előttünk? Ők már a show része?
Tudósító: Nem, ők csak összeszedik a szemetet.
Rocker: De mekkora már a közönség, hogy megtapsolja őket.
Ismerős 2: Gyerekek, nekem találkoznom kell valakivel. Később összefutunk.
Negyven+: Oké.
Ismerős 1: Nézd, ott vannak már a színpadon.
Fruska: Igen, az a festett arcú nő, meg a muksó. Ők azok! Benne voltak a műsorfüzetben.
Kisgyerek: Juj, de félek. Mi van, ha bántanak valakit?
Ismerős 1: Ha ezek most tényleg még csak a beállításokat végzik, akkor elég amatőrök.
21.20 – Sado Opera (Magic Mirror)
Tudósító: Jól megtelt a sátor, ugye?
Ismerős 1: Aha. Várjunk még?
Negyven+: Dehogy. Húzzunk innen!
21.35 – Úton visszafelé a VIP-be, közben belenézve a Kasabian koncertbe
Fruska+: Na végre, még egy jóképű pasi. Mármint az énekes.
Rocker: És a zene is minőségi újra!
Tudósító: Mamasz biztos ott fotózza őket az árokból.
21.45 – Kasabian (Nagyszínpad) kivetítőn VIP-ben
Mamasz: Hallod, olyan dühös vagyok.
Tudósító: Miért?
Mamasz: Az összes regisztrált fotóst megállították a zenészárok előtt egy kerítéssel. Majd a buli kezdetekor elhúzták a kerítést, és bemehettünk fotózni. Ahogy indulok befelé, jön egy kétméteres állat (egy másik fotós), és félrelök. Nem értem. Hogy gondolja? Hova siet?
Ismerős 1: Ne hagyd magad felidegesíteni.
Mamasz: Engem nem tudnak az ilyenek felidegesíteni (nevet). De ha meglátom, legközelebb felrúgom.
Ismerős 2: Helló. A Magic Mirrorban kerestelek Titeket. Láttátok a Sado Operát?
Tudósító: Nem. Mi volt?
Aszti: Hallod? Ilyet te még nem láttál. Szólt a zene, bejöttek a színpadra csávók, és elkezdték borotválni a hónaljukat.
22.30 – Punnany Massif (OTP Bank színpad – A38)
Tudósító: Hú, Te, rosszul mondtuk Mamasznak, hogy ez már a DJ Shadow. Az csak egy óra múlva jön, Mamasz meg már ott tolong a fotósok közt, hogy bejusson.
Ismerős 1: Most már mindegy.
Negyven+: Én nem ismerem a Punnany Massifot, csak ezt az egy számot.
Anyuka: Ezt énekeltem a kisfiamnak, amikor egy éves volt. Imádta!
Énekesnő: Másfél hete, hogy a babám nem láttam…
Ismerős 1: Aha.
Negyven+: Ja, ezt is ismerem, mert ez meg a nevelt lányom kedvenc dala volt…
Fruska: Nem kértem, légy enyém örökké…
Ismerős 1: Aha…
Énekesnő: Oké, oké! Könnyű nekik. Hárman adnak elő egy refrént. Nincs egy sor, amit valakinek egy levegővel, egyedül kell végigtolnia.
Ismerős 1: Azért a rappersrác elég sokat dumál egyvégtében.
Énekesnő: Na ja.
Rocker: Akkor is jól tolják.
Fruska: Jaj, ez meg a tavalyi Sziget dal! Tök jó nóta.
Énekesnő: Ná! Ná-ná-ná-ná-náná… Nem bajlódtak sokat a refrén szövegével.
Ismerős 1: Valld be, hogy a rajongójuk vagy!
Fruska: Hehe. Nem vagyok.
23.30 – Hazafelé a Szigetről
Negyven+: Fiúk! Mamasz szegény jól eltűnt a fotósok között… Fáj a fejem, hányingerem van, asszem, hazamegyek.
Ismerős 1-2: Oké, mi is megyünk.
Anyuka: Jé, egy homokozóvödör. (Ebben mérik a koktélt a Szigeten.) Hazaviszem a fiamnak.
Ismerős 2: Nézd, ott meg egy narancssárga!
Ismerős 1: Ott meg egy zöld!
Anyuka: És itt egy átlátszó. Juj, de fog örülni Bence.
Negyven+: Aha. És úgy érzem, hogy bár alig ittam, simán tudnék hányni, ha akarnék.
Ismerős 2: Hát hányj nyugodtan, aminek ki kell jönnie, az jöjjön ki!
Negyven+: Dehogy. Úrinő hazaviszi az ilyesmit…
Másnap délelőtt telefonon
Tudósító: Halló Mamasz! Jól vagy?
Mamasz: Aha, minden rendben.
Tudósító: Sikerült lefotózni a DJ Shadowt?
Mamasz: Aha, képzeld, mi történt! Beeresztettek minket az első három számra, mindenki elfoglalta a szerinte tuti helyét, a színpadon meg csak a nagy sötétség. A fószernek meg csak az árnyéka látszódott. A fotósok tanácstalanul néztek körbe, hogy ez meg mi, meg hogy hogy lesznek ebből jó fotók. Aztán egyszercsak rájöttem, hogy mi van. A fószernek csak az árnyéka látszódik. És ő a DJ Shadow. Éééérted... Ígyhát elkezdtem fotózni az árnyékát.
A szerző reklámszövegíró, blogger, valamint a Satöbbi, az egykori Egyszercsak és a SlowTime együttesek énekesnője.
Fotók: Nagy J. Zsuzsanna
Sziget 2017, Giret Fruzsi, Satöbbi
Szólj hozzá!