Hollandokkal érkezik Újpestre az Ivan & The Parazol

A The Grand East formációt 2012-ben alapították, eredetileg "Texas Radio" volt a neve, csakhogy már létezett ezen a néven egy másik banda meg egy rádióállomás is... A zenéjüket olyan zenekarok inspirálják, mint például a Pink Floyd és a The Doors, stílusukat a pszichedelikus rock és blues jellemzi.

Egy testvérpár alapította meg 2007-ben a DeWolff elnevezésű rocktriót, és rögtön új fejezetet kezdtek el írni a holland rocktörténelemben. Tavaly jelentették meg Tascam Tapes című, hetedik stúdióalbumukat, amit turné közben, egy bőröndnyi méretű négysávos magnóval rögzítettek mindössze 50 dolláros költségvetésből.

Hasonló utat követnrk, mint az Ivan & The Parazol: nem csak tisztelik és szeretik a múltat, de képesek a saját képükre formálni a korábbi hatásokat. A két zenekar tavaly egymás után lépett fel a Sziget Fesztiválon, de már előtte is ismerték egymást, hiszen a magyar csapat régebben dolgozott a DeWolff menedzserével is.

Az Ivan & The Parazolt viszont nem kell bemutatni: a beatkorszak húzását napjainkba átültető zenekar a rá jellemző kitörő energiáktól fűtött, jelenkori rock’n’roll-lal duzzasztotta fel rajongótáborát. Talán 2013-ban történt: az azóta jobb létre szenderült Alfa fesztiválon, Várpalotán, hogy kollégánk megállította őket, többek között ezzel a mondattal: „Ha megengedsz egy észrevételt, igen hasonlítotok a Rolling Stonesra...” Megengedték, de a frontember, Vitáris Iván azzal hárította el a bókot, hogy megtisztelő, de sohasem törekedtek arra, hogy ilyen hatást keltsenek. „Nem koppintunk, hanem ihletet veszünk a példaképeinktől, így alakul ki a saját, egyéni stílusunk” – tette hozzá.

Egy évvel később ezt nyilatkozták: „Jó úton haladunk az álmaink elérése felé, nagyon izgatottan várjuk, hogy mit fog hozni ez az év. Folytatjuk a kemény munkát és a kemény bulizást is.”

Nos, az év azt hozta, hogy sikerült meghódítaniuk az amerikai piacot is, pedig nem kapkodtak el semmit, ugyanúgy indultak, mint a legtöbb hazai rockbanda. (Az amerikai SXSW Fesztivál például a Take My Hand című számukat használta fel reklámzenéjéhez, két daluk pedig szerepelt a sikeres amerikai televíziós filmsorozatban, a Shameless/Szégyentelenek-ben.) Még ugyanebben az évben a legnagyobb hazai fesztivál, a Sziget Nagyszínpadán játszottak, Together című számuk pedig a fesztivál az évi hivatalos himnusza lett.

2015 novemberében megjelent harmadik lemezük, a The All Right Nows. Az album hűen tükrözi azt a világot, ami miatt az Ivan & The Parazol elkezdte működését: a megalkuvás és szabályok nélküli rock’n’rollt és az elsöprő energiát, amit minden egyes alkalommal élőben is megtapasztalhatunk a fellépéseiken. A srácok a The All Right Nows alterego zenekar bőrébe bújtak a nagylemez elkészítéséhez, majd 2016. februárjában is ezzel a névvel léptek fel – titokban – az Eagles Of Death Metal előzenekaraként. Nem ez volt egyébként az egyetlen komoly „előzenekaros” fellépésük: 2014-ben a Deep Purple őket választotta előzenekarnak budapesti koncertjükre, 2019. június 25-én pedig a Barba Negra Track-ben melegítették be a közönséget a Deep Purple énekese, David Coverdale által alapított legendás rock’n’roll banda, a Whitesnake előtt.

Három stúdiólemezük után –Mama, Don't You Recognize Ivan & The Parazol?, 2012.; Mode Bizarre, 2014.; The All Right Nows, 2015. – után a negyedik 2019-ben jelent meg. Mint általában minden zenekar életében, náluk is betört az a pillanat, amikor az élet eseményei átvették az irányítást: az ötfős felállás az alapító basszusgitáros, Tarnai János komoly betegsége miatt egy ideje négyfősre változott, a kialakult nehéz helyzetre a tavalyi Exotic Post Traumatic album nyitódala, a Nr. 1003 is reflektál. De persze jó dolgok is történnek a tagokkal, a Néha kevés, néha több című számuk a zenekar gitárosának, Balla Máténak az esküvőjére készült, ő azonban úgy döntött, legyen inkább mindenkié... Ez a dal a zenekar készülő, magyar nyelvű lemezének előfutára.

A 10 év persze sokkal több zenét, eseményt, izgalmat, gondolatot tartalmazott, mint amennyit itt a dióhéjból ki tudtunk rázni. Amivel summáznánk a rövidke időutazásunkat, azt a frontember elmondta helyettünk egy interjúban:

„2010 óta egy olyan keverék adja az együttes hangját, amelyben a beat, a pszichedélia, a blues és a hardrock is markánsan jelen van az inspiráció szintjén. Az elmúlt években világszerte népszerű lett a retrós rockzenei vonal, vannak zenekarok, amelyek a legendákat, például a Led Zeppelint egy az egyben hozzák, és úgy tűnik, ez mostanában még Grammy-díjat is ér. Holott ezek a produkciók szerintem nem szolgálják a rockzene, a gondolatiság, az üzenet előrehaladását."

Csak annyit tennénk hozzá mindehhez, hogy az Ivan & The Parazol közel évtizedes fennállása alatt bebizonyította, a kétezres években is felnőhet egy új beatnemzedék, akik az egykori garázsos, hardrockos, bluesos hangzásokból kiindulva képesek moderné tenni a rockzenét. Nem csak a hazai nagyszínpadok fellépői lettek, de világszerte is több száz koncertet adnak: – a külföldön leginkább eladható magyar zenekarok shortlistjén 2020-ban az 5. helyet foglalják el.