A MU évek óta megkerülhetetlen darabja a magyar underground történetének. A nyári fesztiválok állandó szereplői, különböző rendezvények kedvelt vendégei, és akár még a Művészetek Palotáját is képesek megtölteni, ha éppen arra járnak. A „szövegfelelős” Tariska Szabolcs áldásos tevékenységének köszönhetően született gyönyörű dalok mellett sokat köszönhetünk Kardos-Horváth Jánosnak, Beck Zoltánnak, vagy Závada Péternek. Bocskor Bíborka pedig olyan magával ragadó, nyugodt és kiegyensúlyozott személyiség, aki tökéletesen át tudja adni az adott üzenetet a vele szemben álló közönségnek.
Habár a Barba Negra Track élete mostanában nem csak a koncertekről szól, ez alkalommal is megerősítést nyert az az állításom, miszerint egyetlen balul sikerült intézkedő akció hallatán még nem kell végleg eltemetni egy szórakozóhelyet. Már csak azért sem, mert a koncertek 99%-a probléma- és balesetmentesen ér véget, még akkor is, ha történetesen egy punk banda veszi birtokba a színpadot. Persze egy olyan zenekar tekintetében, mint a MU, már csak a közönség összetételéből adódóan sem fordulhat elő hasonló atrocitás, így a szervezők erre az alkalomra a fotósárokhoz már egyetlen embert sem posztoltak. Nem is volt rá szükség, hiszen a lehető legnagyobb békességben tomboltak az egybegyűltek a már megszokott, és az új köntösbe bújtatott dalok hallatán. Természetesen kellő időben Toldi Miki is előbújt a háttérből, és most már nemcsak egy szál gitárral kísérte Bibit, hanem fél lábbal még egy szép nagy dobot is bevetett a siker érdekében.
Szepesi Matyi a maga fura mozgáskultúrájával továbbra is díjnyertes a rongyláb versenyben, és hogy ezúttal se maradjon el a technikai baki, először az igényesen műanyagpohárba töltött drága alkoholos italt sikerült kilöttyintenie (szívbajt hozva a technikusokra), majd egy nagyobb lendületű mozdulatnál a nyakában lógó gitárszíj adta meg magát, de többször is sikerült megúsznia a dróthalmazok cselgáncsakcióját, amivel a kétvállra fektetést próbálták kivitelezni. Ha már baki, szegény Bibinek is jutott egy kellemetlen pillanat, ugyanis a Darazsas számban már hagyományosan egyedül kíséri saját magát egy ukulele nevű hangszeren, mely ezúttal nem volt munkára fogható, annyira elhangolódott az időjárásnak köszönhetően. Ehelyett inkább fütyülgettünk egy jót közösen, és egy fél dal erejéig Bíborka le is jött a színpadról, hogy pacsizzon a rajongókkal, majd a kissé nehézkes visszajutásig a zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt.
Nem mondhatjuk, hogy eseménytelen lett volna a koncert, pedig tulajdonképpen semmi extra dolog nem történt. Csak az a szokásos Magashegyi-életérzés fogott el minket ismét…
Szólj hozzá!