A fesztivál címadója nem is lehet más, mint a méltán hírhedt Fish! zenekar, akik legutóbbi Konzervzene című albumukon már dalba foglalták gondolataikat a témával kapcsolatban.
A felhozatalra nem lehetett panasz, hisz olyan bandák tisztelték meg a közönséget, mint a Közegellenállás, a DNS, a Fatal Error, a Kozmosz, a Have No Clue és természetesen az ország legjobb koncertzenekara, a házigazda Fish!. Szánom-bánom bűneimet, de sajnos az első két fellépőről csúnyán lecsúsztam, viszont pont időben érkeztem ahhoz, hogy az egyik kedvenc feltörekvő csapatom, a Fatal Error szülinapi bulijáról néhány mondatban megemlékezzek. Nem ez az első alkalom, hogy színpadon láttam őket, de mindig pozitív véleménnyel zártam. Hála istennek, most sem rontottak a statisztikámon, jó kis pörgős, lendületes, fiatalos, bolondos, és néha megőrülős rockkoncertet kaptunk ajándékba a szülinaposoktól. Ráadásul, mint közben kiderült, egy klipforgatás részesei is lehettünk, amit remélem nemsokára a nagyközönség is láthat. A poén egyébként az, hogy én pont ezt a dalt rögzítettem, tehát ha úgy vesszük, klipet forgattam a klipforgatásról. Jó időben jó helyen… :) És persze boldogat fiúk!
A Fatal Error koncertje alatt már szépen gyülekeztek a feszültségben túltengő fiatalok a küzdőtéren, aminek az lett a következménye, hogy kb. a második dal után már beindult a féktelen pogózás a színpad előtt. A fotósok és az érzékenyebb lelkületű emberek azonnal menekülőre fogták. Bevallom, én magam is inkább a békésebbnek tűnő vészkijárati lépcsős oldalt választottam. Na nem mintha félnék a tömegtől, hisz Szigeten az első sorban edződöm minden évben...
Mondanom sem kell, hogy a Kozmosz zenekar ha lehet, még rátett egy lapáttal az őrületre, de tulajdonképpen ez az általuk képviselt punk műfaj sajátossága. Én kérek elnézést a hasonlítgatásért, de nekem a Kozmosz dalairól valamiért az Alvin és a mókusok jut eszembe. És most nem a rajzfilmre gondolok. (Igaz, a Fatal Error énekeséről meg Jack Sparrow kapitány.) Valószínűleg ez a „majdénjólmegasszondommindenkinek” szövegvilág és a nem túl bonyolult zenei alap erősen behatárolja a punk-rock műfajában tevékenykedő zenekarok lehetőségeit, de igazából ez nem is probléma. Viszont ebben az esetben nagyon kell figyelni minden egyes mondatra, hiszen itt a szöveg a lényeg. Ami nekem picit zavaró, hogy időnként átesnek a ló túloldalára. A társadalmi kritikával óvatosan kell bánni, még egy punk zenekarnak is. El kell találni azt a pontot, amikor még érthető, el-, és befogadható, valamint túlzásoktól mentes. Amint áttérnek az „énmindentjobbantudok”kategóriára, mintha elvesztené a hitelességét a dolog. Tudom, tudom, „a kritikusnak kuss”, azt viszont nem mondhatjuk, hogy a zene se jó. ;)
Ezzel a kis felvezetővel rá is térnék az est vitathatatlanul legkelendőbb zenekarára, akiknek tulajdonképpen ezt az egész fesztivált köszönhetjük. Egyúttal ismételten kénytelen leszek bejelenteni elfogultságom, hisz hazai viszonylatban nálam rocktéren ők az aranyérmesek. A Fish!, mint tudjuk, nem egy friss zenekar (micsoda rím...), viszont az öregezést kihagynám, már csak azért is, mert kb. egy korosztályban mozgok a zenekari tagokkal. Már nem nagyon emlékszem (korral jár) mikor is lettem szerelmetes a zenekar munkásságába, de biztos, hogy nem az utolsó ötéves tervem része volt. Minden egyes koncertjük alkalmával bebizonyosodik, nem volt rossz választás a részemről, mikor annak idején melléjük álltam. Tulajdonképpen mindegyikük különc, egyéniség, és még véletlenül sem hasonlítanak egymásra. Kivéve a zenei ízlésüket. Bár ahogy hallom, időnként ott is akadnak viták. ;)
De valahogy mégis sikerül elviselniük egymást immáron, ha jól számolom, 15. éve, és mondhatom, hogy szép lassan az ország kedvenc koncertzenekarává váltak. Köszönhető annak is, hogy folyamatosan úton vannak, igyekeznek minél több helyre elvinni a jókedvet és a tombolást. No meg a jó zenét! Mert hát itt bizony mind a zene, mind a szöveg a helyén van! Nincsenek bonyolult, túlgondolt mondatok, helyette a sokaknak bejövő szemtől szembe stílust alkalmazzák, ami tökéletesen működőképes. Az igényes és gyönyörűen kidolgozott zenei alapra írt néhol irónikus, néhol önirónikus, de mindenképpen őszinte szöveg egy hasonló kvalitású ember szájából válik hitelessé, aki ez esetben a frontember, Kovács Krisztián. Igazából ő az a figura, akinek a jelenlétét akkor is érezni, mikor még csak az öltözőben cseréli át az utcai pólóját a szép fekete fellépős ingére. (Amihez időnként nyakkendő is párosul, amit ezúttal nagyon hiányoltam!)
Azt egy korábbi beszámolóban már megírtam, de nem győzöm hangsúlyozni, amikor Krisztián a színpadon áll, úgy érzem magam, mintha sorállományban lennék valamelyik kaszárnyában. Ő az a rettegett tiszt, akinek egyetlen szavától vigyázzba vágja magát az egész Dürer, és ha azt kívánja, ugrálunk, vagy sikítunk, vagy integetünk (szigorúan egy irányba), de még arra is hajlandóak vagyunk, hogy a csurig töltött teremben esti torna gyanánt először leguggoljunk, majd néhány másodperc után óriási üvöltés közepette rúgjuk el magunkat a földtől, kiadva minden eddig felgyülemlett és elfojtott sérelmet, félelmet, netán agressziót. Azt hiszem egy Fish!-koncertnek pont ez a lényege. Próbálj meg minden negatívumot kitörölni a gondolataidból, add át magad az élvezetnek, és ezzel automatikusan újraindítod a lefagyott rendszert. Igen, ezért jó élő zenés koncertekre járni!
A zárásként fellépő Have No Clue csapatának be kellett érnie a Fish! rajongók töredékével, de ez sem rettentette el őket attól, hogy teleüvöltsék a teret. Az esztergomi illetőségű szintén punk-rock vonalon mozgó banda még csak a szárnyait bontogatja, de amennyire meg tudom ítélni, van keresnivalójuk ezen a téren. Ismételt elnézés, de a koncert végét már nem volt erőm megvárni, viszont kárpótlásul a Fish! "családtagok" majdnem az első sorban csápolták végig a bulit. Már legalábbis amíg én ott voltam…
Mindent összevetve az első Hülyegyerek Fesztivált hivatalosan is sikeresnek mondhatjuk, így reménykedhetünk a folytatásban. Habár nem is oly sokára beindulnak a szabadtéri szórakozóhelyek, illetve jönnek a nagy fesztiválok is szép sorban, talán akad még érdeklődő egy hasonló jellegű megmozdulásra. Részemről egy fővel máris gazdagítom a létszámot!
Szólj hozzá!