Nagy izgalommal vártuk ezt a koncertet, mert már a meghirdetésekor sejtettük, hogy valami nagyon különlegesben lesz részünk... Az olasz dalok nem ismeretlenek a magyar közönség számára, hiszen ismerhetünk néhányat eredeti nyelven is, de Szécsi Pál, Harangozó Teri, Aradszky László vagy Korda György rengeteg canzone italiana-t dolgozott fel, hogy aztán magyar sláger legyen belőlük.Természetesen le a kalappal az életművük előtt, amit azonban Giorgio koncertjén láttunk, az messze túlszárnyalta a magyarított slágereket.
A produkció hangszerelője és gitárosa, Jancsó Gábor (aki egyébként a Blahalouisiana zenekarral szintén olasz kapcsolódású dallal rukkolt elő) a koncert előtt közzétette a zenei merítést, amelyből végül összeállt a setlist. Ezzel hangolódtunk a koncertre, nem is keveset. A dalokat hallgatva máris kialakult bennünk egy kép, hogy melyik dal „giorgio-s” és melyik nem. Meglepő módon azonban még azok a slágerek is váratlanul élvezetesek voltak, amelyeket nem gondoltunk, hogy beilleszthetők az énekes színpadon látható és hallható stílusába.
Utólag elmondhatjuk, hogy a Müpában hallottak még az eredeti olasz előadókat is túlszárnyalták – mind énekhangban, mind hangszerelésben, mind pedig végső megszólalásban. Sajnos a dalszövegekből csupán keveset értettünk, Giorgio pedig saját bevallása szerint szörnyen mesél, így ő sem osztotta meg velünk a részleteket a koncert során. Annyit azonban megtudtunk és észre is vettünk, hogy a műsor nagyrészt pozitív, negatív vagy éppen kétes kimenetelű szerelmeket feldolgozó dalokból állt... :) Ezek között akadtak olyanok, amelyeket biztosan ismert a magyar közönség, mint például a Buonasera Signorina, a Quando Quando Quando vagy éppen az A Far L’amore Comincia Tu.
Fekete Giorgio többször elmondta a színpadon, hogy megvalósult nagy álma volt a koncert. Az pedig biztos, hogy a közönség egy olaszos, vagyis rendkívül családias eseményen vehetett részt: színpadra lépett Giorgio öccse, Fekete Paolo is, a nézőtéren pedig a testvérpár olasz édesanyja és a legjobb barátaik is helyet foglaltak. Az ebből adódó közelséget és a koncert valódi fontosságát és nosztalgikusságát végig érezni lehetett. Biztosak vagyunk benne, hogy éppen ez tette ennyire különleges élménnyé az előadást. A két teltház pedig magáért beszél.
A majdnem kétórás koncert túl hamar véget ért, személy szerint reggelig tudtuk volna hallgatni ezeket a dalokat. A hangversenyteremben körbetekintve pedig kicsit egy olasz nagyváros színházában éreztük magunkat... Már azt is elképzeltük, hogy amint kilépünk az ajtón, érezzük majd a tengeri levegőt, a halételek és a drága parfümök illatát és a nyári meleg szellőt. Ehelyett azonban visszacsöppentünk a magyar télbe, ám a Dolce Vita életérzését magunkkal vittük.
Több helyen olvastuk már, hogy nincs tervben a produkció folytatása, azt azonban láttuk, hogy többkamerás felvétel készült az eseményről. Így reméljük, hogy valamilyen képi- és vagy hangi formában később újra átélhetjük majd, hiszen manapság óriási szükség lenne a Dolce Vitára!
A közreműködők:
- Fekete Giorgio – ének, gitár
- Gaál Péter – ütőhangszerek
- Jancsó Gábor – hangszerelés, gitár
- Jónás Attila – basszusgitár
- Kalmár Botond – zongora, billentyűs hangszerek
- Pellecchia Vincenzo – dob
- Várhegyi Lucas Palmira – vokál
- Agata Angilella – vokál
Grazie Ragazzi!
Fekete Giorgio-t legközelebbi nagy fellépése pont ma este lesz az Illés 60 koncerten több zenekar társaságában, valamint készülnek a Budapest Parkba is egy óriási 50 éves jubileumi koncerttel!
Szólj hozzá!