Czutor Zoltán a nyughatatlan művész tipikus esete. Folyton valami újdonságon töri a fejét, de valahogy mindig szerencsés kézzel nyúl bele saját ötletekkel teli varázscilinderébe. Persze nem árt, ha az embernek olyan barátai vannak, mint például Gerner Csaba (színész, író), aki egyéni látásmódjával szintén inspirálja a környezetét. És hogy ez a két ember miként kapcsolódik egymáshoz? Hát, kérem alássan, aki megjelent az említett három helyszín egyikén, annak nem kell magyaráznom. A többieknek egy szó: összművészet! Kevés szó esik erről, de érdemes tudni, hogy Czutor Zoli, azon kívül, hogy remek dalszerző, szövegíró, gitáros, emellett prózai vonalon is igyekszik maradandót alkotni. Így adott volt az ötlet, miszerint a két műfajt valamilyen formában egyesítve tálalják a közönségnek. Segítségül hívtak még két elismert kortárs írónőt is Tallér Edina és Kupa Júlia személyében, csak hogy egy picit javítsák az ivararányt. És mielőtt hirtelen elveszteném az olvasóim 60 százalékát a „kortárs” szó hallatán, el kell mondanom, magam sem hittem volna, hogy a felolvasott művek ennyire szórakoztatóak lesznek. Az egyszeri ember úgy van ezzel a műfajjal, mint az űrutazással. Olyan távolinak és érthetetlennek tűnik az egész, oszt lehet, hogy jövőre a négyes metró helyett már inkább kis kapszulákban utazgatunk a kijelölt célunk felé. Bármikor bejöhet, hogy egy híres reklámszlogennel éljek. Hát nálam most bejött, és úgy érzem, marad is. A zenei betétek közti szünetekben elhangzó szösszenetekben igazából bárki megtalálhatta a saját életére vonatkozó utalásokat, és ezekhez a hétköznapi gondolatokhoz nem kell három diplomával rendelkezni. Néhol kicsit provokatív, néhol inkább elgondolkodtató, de mindenképpen humorban gazdag műveket kaptunk, ami nem feküdte meg kényes gyomrunkat.
No persze ahhoz, hogy becsalogassák a népet egy ilyen jellegű estre, jó ha egy közkedvelt banda húzza a talpalávalót. Jelen esetünkben kizárásos alapon nem is lehetett volna más, mint a Belmondo zenekar. Egy kis csavar a dologban, hogy ezen az esten a már jól ismert saját dalok mellett az idén első lemezének 50. évfordulóját ünneplő legendás Beatles együttesre emlékezvén jó néhány dalt hallgathattunk meg Czutor Zoli és Szekeres András tolmácsolásában, akit leginkább a Junkies és a Stereo Milk énekeseként ismerhetünk. (És aki most meg meri kérdezni, hogy ki vagy mi az a Beatles, az személyesen Czutor Zolinál jelentkezzen egy körmösért!) Kezdésként amolyan költséghatékony formációban Zoli és Jammal (a magyar beatbox király) édeskettesben adott elő három (ez a szám kísértett az esten) Beatles slágert (Across the Universe, Fool On The Hill, You've Got to Hide Your Love Away). Majd a zenekar maradék három (mondom én) tagjával kiegészülve, Szabó László (gitár, vokál), Domján Gábor (basszusgitár, vokál), Koltay Kurszán (billentyű, vokál) és a legújabb felállás szerint Jammallal a dobok mögött következtek az igazi kedvencek, Eleanor Rigby, No Reply, Don’t Let Me Down, A Hard Day’s Night, Back In The USSR. A rövid –legalábbis nekem annak tűnő-, ámde igazán élvezetes megemlékezést követően jöhettek a Belmondo kedvencek, Rájár a rúd, A test akar ilyet is, Lelke érdekel, Szájalok, Nőj már fel, TV-ben, Gyereknek maradni, Mégis remél, Minden nő, Hoppá!, Szabadon, Lesz, volt, van, Mikor. Zárásként pedig egy régi kedvenc, a legendás Butch Cassidy és a Sundance kölyök című film szintén legendás és egyben Oscar-díjas betétdala a Raindrops Keep Fallin' on My Head fülbemászó dallamával búcsúztattuk a Vazelin-heti mulatságokat. Én egyetlen percre sem bántam meg, hogy hagytam magam elcsábítani, sőt! Már most várom a következő alkalmat! Remélem hagyomány lesz a cél, mert csak így lehet manapság ráébreszteni a fiatalokat, hogy szórakozni kulturáltan is lehet! És érdemes is! Köszönjük az élményt!
Szólj hozzá!