A tavalyi életműkoncertre sajnos nem tudtunk elmenni, ami miatt fájt is a szívünk. Akkor pláne, amikor közzétették a teljes koncert felvételét és kiderült, milyen dalokat hallhatott a közönség. Az ikonikus Neoton-dalok mellett már akkor is előtérbe került Csepregi Éva szólókarrierje, és az énekesnő ritkán hallott dalokkal is meglepte a közönséget.
Így aztán, amikor bejelentésre került a Korszakok koncert, azonnal tudtuk, hogy ezúttal ott a helyünk. Csepregi Éva a koncert előtt készült interjúnkban azt nyilatkozta a fellépésről, hogy ezúttal az elgondolkodtató dalok kerülnek majd előtérbe, hiszen nagy szükség van rájuk a mai világban. Ígéretét pedig be is tartotta. Mit hoz a jövő? Milyen világban élünk? Mi történt a világgal az elmúlt évtizedekben? Ezek a kérdések mind felmerültek, ám – kivételesen – a válasz nem komor, rosszat sejtető és borús hangvételben született meg, hanem az Évától és a Neotontól megszokott többnyire könnyed, mindenki által érthető és megemészhető, vidám hangvételű dalokban.
Ha valaki nem akart nagyon gondolkodóba esni, akkor „csupán” azért is élvezhette a koncertet, mert olyan dalokat játszott el a zenekar, amelyeket már hosszú ideje vagy esetleg egyáltalán nem hallottunk koncerten. Ilyenek voltak például a 2000 évnyi lobbanás, A sárkány éve, az Atlantisz vagy a Nostradamus, sőt, előkerült két dal a Neoton Swing korszakból. Annak idején nem volt túl sok efféle koncert, a fekete öves Neoton-rajongók is inkább eredeti formájukban szeretik a dalokat, de ezen az estén a Don Quijote és a Ha szombat este táncol swing feldolgozása egy teljesen más világba repítette a közönséget. Utóbbi dal sikeréhez Szulák Andrea is hozzájárult, aki rendkívül otthonosan mozog a jazz és a swing műfajában (is). Ehhez a koncertblokkhoz tartozott még a Gondolj néha rá című dal is, amit – töredelmesen bevallpm – nem tartozika kedvenceim közé. Ám így, hegedűkísérettel Csepregi Éva olyan szépen adta elő, ahogy talán még sosem hallottuk.
És persze jöttek a slágerek. Talán sorolni sem kell: Nyár van, Holnap Hajnalig, Párizsi lány, 220 felett... Ebből a korszakból előkerültek a játékos dalok is, mint a Yoyo és a Társasjáték. Szürreális élmény volt az Erkel Színház több-kevésbé szépen kiöltözött, komoly arcú közönségét látni zsebkendőt lobogtatni. De hát éppen ezt tudják a Neoton dalok, nem? Egy kis mosolyt és játékosságot csalni mindenki életébe bármitől függetlenül.
Természetesen nem múlhatott el a koncert a Kék korszak című dal nélkül, a technika segítségével megidézték Jakab György, az együttes korábbi dalszerzőjének hangját egy dal erejéig, de visszakerült a setlistbe az Egy kis nyugalmat című sláger is, amely során Éva lement a közönség közé ezáltal is megteremtve a közelség érzését.
A fentebb belinkelt interjúnkban az énekesnő azt ígérte, hogy minden évben bővíti majd a különleges koncertek sorát, így kíváncsian várjuk a következő projektet. Dal éppenséggel akad bőven, az Erkel Színház pótszékes teltháza pedig arról tanúskodik, hogy érdeklődés is van.
Nem csak a közönség, az énekesnő is hálás az estéért:
Szólj hozzá!