1. Messzi Balaton
Mentünk volna inkább a zenevonattal, az biztosan nyugisan befutott Alsóörsre! Autóval ugyanis Pestről valamilyen érthetetlen oknál fogva majd háromszorosa volt az elvárhatónak a lejutási idő. Ebből a Keletitől az Erzsébet hídig 1 óra, de a pályán is csak lépésben haladtunk, mintha piros lámpákkal lett volna tele, meg-megállva… , rendkívül lassan fogytak a kilométerek, olyannyira, hogy még csak ahhoz sem volt kedvünk, hogy benyomjunk egy Loksi CD-t, nem tudta volna oldani a feszültséget. Ez azért nem marad egyéni ,,szocprobléma”, mert velünk együtt sokezren élvezhették még a kora délutáni ,,száguldást” – pár százan minden bizonnyal olyanok is, akikneka végállomása szintén az LGT koncert volt. (Az egyik velünk egyszerre érkező autóból épp ezer éve nem látott, régi, miskolci osztálytársam köszönt rám.) Másrészt azért említem az utazás viszontagságait, mert ezzel magyarázom azt a szomorú tényt, hogy a koncert végéről nem tudunk beszámolni, hazaindultunk a ráadásszámok és ,,hajrábuli” előtt (esélyes a ,,Neked írom a dalt…”, mert az addig nem szólt), de nem mertük megkockáztatni, hogy a kiáramló autós tömeg belezavarjon valami gikszerbe.
2. Egy kicsit NagyonBalaton
A Balaton olykor nemcsak óriási stranddá válik, hanem óriási szabadtéri koncertteremmé. A rockzene megszállottjai magyar vándorként vonulhattak- vonulhatnak üdülőhelyről üdülőhelyre kedvenc együtteseik nyomába. Az idén útjára indított, augusztus 18-20 között a “Nagyon Balaton” rendezvénysorozat a teljes régiót érintően sport-, családi- és gyerekprogramok mellett koncertekkel csábított le a nyaralókon kívül újabb tömegeket a magyar tengerhez... A Gringó Sztár, Palya Bea, Leslie Mandoki, Lajkó Félix és zenekara, Tátrai Tibor, a Hot Jazz Band - néhány név a közreműködők listájáról, akik mellett egésznapos LGT-fesztiválra várták azokat, akik bárhol, bármikor szívesen váltanak menetjegyet a Loksi zenevonatára. Az érdeklődést az is növelte, hogy az együttes 32 évvel ezelőtt adott koncertet utoljára a Balatonon...
A fesztiváli körítés némileg alulmaradt a várakozásnál. Igaz, a koncert pólóit, bögréjét egész nap megvásárolhatták a rajongók, az LGT- DJ-k jó pár érdeksséget elmeséltek a zenekar múltjáról – hallhattuk például a moszkvai koncerjük orosz nyelvű felkonferálását-, de a vendéglátásra már kevésbé készültek fel a szervezők. Míg más rendezvények programjait már-már elnyomják, háttérbe szorítják a gasztronómiai élvezeteket kínáló pavilonsorok, itt mintha csak az italkínálatra gondoltak volna... Az Európa kemping területén fellépő amatőr együttesek – lehet, hogy csak a melegből a vízbe vágyódás miatt - saját számaikkal nemigek hoztak lázba, a vízből kijövő törölközéshez, napozáshoz pedig talán nem kellett volna ,,eldurrogtatni” az összes nagy LGT-számot. (Persze, nem mindenki készült az esti nagy, háromórás LGT-bulira, de azért félő volt, hogy az LGT-karszalagos népek estére besokallnak…) Az egész napos programban szereplő „Miénk ez a cirkusz” jegyében fellépő artisták pedig – akik gólyalábazni tanították pl.a kicsiket - eltűntek a tömegben, pedig arra számítottunk, hogy végig belengik színes forgataként a strandot...
3. Tabán-Balaton
Az LGT-hez illő, sokakat vonzó ötletnek bizonyult a zenekar tabáni szokása: a hangolás, a koncert előtti próba nyilvánosan zajlott. Mondhatjuk, hogy az LGT előzenekara maga volt az LGT. S bizony sokan már jóval a 4 órakor kezdődő bemelegítés előtt letáboroztak a színpad előtt, hogy duplázzanak. Már itt is látszott, hogy a mai fiatalok az adott napra nem ezt a koncertet jegyezték be naptáraika, a közönség korbéli megoszlása alapján nosztalgiázásra volt hangolva, s mellettük megjelent a gyermekkorosztály – szülők, nagyszülők szerették volna megismertetni a kicsikkel kedvenc zenéjüket. A Szigeten edződött biztonsági őr ezt megnyugtatónak látta, bár azért megjegyezte, azt hallotta, az sem túl szerencsés, ha a 40-50-esek némi ,,vegyi” rásegítéssel eleresztik magukat, s újraélik az ifjúságukat J
A színpadi hátteret ez időszak alatt üzenetek kivetítése jelentette, ifjú lányok jártak körbe digitális táblácskákkal, s aki akart, arra firkantott valami szépet (,,40 éve rajongok értetek, Éva”). Üzentünk mi is a koncert.hu nevében egy ,,fantáziadús”, de szívől jövő Hajrá LGTt…
4. Balaton boksszal, kék asszonnyal, elfelejtett szavakkal…
,,Tiszta kis bogár itt minden” – idézhetjük Pressert, de ez nem egy új LGT-szám címe, csak a szabad tér apró ,,szépsége”: bogárrajokat vonzott a fény a zenészek köré, melyek remekül látszottak a kivetítőn is – e mellékszál pedig azért nem árt, mert így meg tudjuk dicsérni az operatőröket, akik a kétoldalon felállított kivetítőkre nyomatták kamerájuk ,,tartalmát”, bravúros vágásokkal, szép beállításokkal téve még erősebbé a nosztalgikus hangulatot: ha egy ideig csak arra figyeltünk, úgy érezhettük, régi, fekete-fehér filmet nézünk arról, milyen volt az LGT fénykorában! S ez a fénykor nem elírás, s nem is cikizés! Egyáltalán nem látszott, hogy azért a zenekari tagok sem ,,mai gyerekek” már: az egyik ünnepelnivaló éppen az volt, hogy Karácsony János másnap lesz 62 éves…
A koncert lendületes felütéssel indult (nem a bogárcsapokodásra gondolok): az Embertelen dallal, a Boksszal…, s egy-egy lírai dalt leszámítva meglehetősen pörgős estét kínált az együttes. Hiába haladt előre az idő a több mint 3 óra alatt, Presserék mintha nem vettek volna tudomást arról, hogy a közönség soraiban többségben voltak az 50 feletti álomarcú lányok és fiúik, rendületlenül fokozták a tempót. Például amikor ütős zenekarrá alakultak, mintha csak a szülőkkel, nagyszülőkkel érkező ,,újoncokat” is meg akarta volna hódítani a Lokomotív. A legismerebb dalokat felvonultató műsor a Best of LGT-szerű repertoárral mintha egyszerre vette volna célba a nosztalgiázó idősebbeket és a zenakarral most ismerkedőket. Egy-egy lírai számnál házaspárok ölelgették egymást szeretetteli idillben, nem egy arcról észrevétlennek szánt mozdulattal könnycseppek törlődtek…, a vadabb nótáknál beindult a nagy közös tánc, miközben gyerekek röpködtek kacagva a magasba… Jól szórakoztunk, na, mi ötvenesek és a gyerekeink… De ha egyetlen jellemző képet kellene kiemelni: a ,,küzdőtéren” (amit itt szintén jellemzően rajongói oldalnak neveztek) hokedlin ülő, békésen mosolygó idős házaspárt említem, akiket talán épp a Tabánba – hogy romantikusak legyünk, hiszen erre segített rá a szépségesen ragyogó telihold is - talán megismerkedésükhöz – repítette vissza a zene szárnyán a képzelet.
Dobos Klára-Mikita Gábor
Szólj hozzá!