Este 7-re értem az Arénához, és utoljára ennyi gunspólós–fejkendős embert a WigWam (ma Club 202) fénykorában láttam, amikor a koncertek után Dj Paplan rázta szét a hajunkat (mindig utáltam a világ végéről hazamenni hajnalban, de hát ahol a rock, ott ez az arc jelen volt). A beléptetés alapos motozással történt, ami érzékelhetően senkit sem zavart. Megváltozott a világ, mert a történtek után mindenki türelmesen várta a sorát, hogy biztonságban tudjunk szórakozni. Az előzenekar…. Hát igen, erről a szokásomról soha nem tudok leszokni, hogy melegíteni a pultnál mindig az előzenekar fellépése alatt kell. Mert hát mikor máskor? A koncert előtt K. László, világhírű dobos megadja a kezdő hangot a pultnál:
Atikám! Két féle zene létezik: a Rock és a többi szar.
Szóval az előzenekar Stoner hangzása és stílusa szűrődik ki a teremből, de mi kurvakeményrokkerek vagyunk, így a sör az első. Persze van ennek némi hátulütője is, mert mire beérünk a terembe, már egy Guns–klasszikus üvölt a hangfalakból. A Nightrain gitárszólama robbantja fel az Arénát, és az ülőjegyesek is mind felállva ünneplik a kor gitárkirályát. A színpadkép egyszerű, semmi flanc, csupán egy nagy molinó a háttérben, amin egy cilinderes smiley vigyorog. Persze, milyen látványosság kéne még egy színpadra, mikor ott van Slash?!
Léggitár le a hátról, metálterpesz, és nyomjuk is a szólókat. Myles Kennedy énekes kétség kívül a legjobb hangú Axl–imitátor, de valahogy nekem hiányzik belőle a mocsok, a rohadjon meg a világ én vagyok a király személyiség. Túl steril nekem. A hangja viszont nabasszamegdejó. És ez elmondható a basszerosról is, aki a Welcome to the jungle himnuszt olyan energiával rakta a pofánkba, és olyan hanggal, hogy simán letolhatná akár ő is a koncertet. Egy zenekarban két Axl–hangú énekes? Slash tudja, milyen zenészeket kell összegyűjteni. Én a boltban nem találom meg a legjobb tejet a polcon, ez meg két nagyágyút rak be az öttagú zenekarába.
A hangulat a nézőtéren hullámzó. Láthatóan a Gun– daloknál orgazmusa van mindenkinek, a többinél meg csak az igazán elvetemült rajongók üvöltik a szöveget. És ezt pontosan tudja a zenekar is, ezért szórták szét a műsorban a klasszikusokat. (Nightrain, Double Talkin’ jive, You could be mine, Welcome to the jungle, Rocket queen, Sweet child O’mine) Próbálom értelmezni és megérteni, hogy ki az, aki képes kimenni cigizni a koncert alatt, miközben Slash éppen a combjára helyezett gitárral tépi le minden gitáros önbizalmát a picsába. (Egyszer kénytelen voltam kimenni mosdóba, ahol mindenki siettet a dolgával és vetettem egy pillantást a dohányzó szekció részlegére. Stroke-ot kaptam azonnal. Tele a dohányzó!!! Én a mosdóban siettetem a hólyagomat, hogy nehogy lemaradjak bármi fontos eseményről, ezek meg kint dohányoznak, mintha buszra várnának. Én még dupla matekóráról sem mehettem ki vácáre, még alibiből sem, de önszántamból egy Slash–koncertről cigizni menni az maga lenne az Isten káromlás.)
Sietek vissza minden akadályt megugorva, ami hátráltat, és hű fegyverhordozóm már nyomja is a kezembe a léggitáromat. A koncert második felére érzem a lábamban, hogy ha most nem vágom le, akkor belehalok a fájdalomba. A nagy nyári fesztiválszezon már elmúlt, és elszoktam a több órás igénybevételtől. A koncert több mint két órás volt, és csupán annyiban különbözött a nyári Volt fesztiválos fellépéstől, hogy négy dallal többet kaptunk. Egy hamisíthatatlan rockkoncert volt, tele gitárral, erővel és minden felesleges plusztól mentesen. Ajánlom eme hozzáállást több hazai zenekarnak is: nem kell elvonni a figyelmet marha látványos dolgokkal és színpadképpel, egyszerűen tessék megtanulni zenélni, és utána minden másodlagos lesz.
Itt volt a Guns N' Roses legendás gitárosa, és több mint két órányi szólót pengetett össze nekünk. A szokásos erőlködés nélküli stílusban, zsigerből, szívből és lélekből. Érzi! A hangszerének minden mikromilliméterét ismeri, és bárhogy fogja, abból bizony hang jön ki. Olyan hang, amire minden zeneszerető csak annyit tud mondani: Fenomén!
Ha lehet hinni a híreknek, és tényleg kialakulóban van az igazi Guns N' Roses visszatérés, akkor készüljön fel mindenki az armageddonra. Nem érdekel, milyen messze kell majd utaznom, hogy lássam őket, de ahol fellépnek, ott ez az arc jelen lesz.
Ő volt Slash Budapesten, aki milyen jó, hogy nem autószerelő lett vagy porszívóügynök, hanem megfogta a gitárt, és olyan dalokat írt a világnak, amelyek a mai napig minden NORMÁLIS buli alapjait képezik. (bár milyen hülyén is nézne ki egy porszívóügynök göndör fürtökkel cilinderben)
Igaza van Lacinak, két féle zene létezik, a rock és a többi szar!
Végül a setlist:
You’re a lie
Nightrain
Avalon
Standing int he sun
Back from cali
Wicked stone
Double talkin’jive
You could be mine
Doctor alibi
Welcome to the jungle
Beneath the savage sun
Starlight
The dissident
Rocket queen
Bent to fly
World on fire
Anastasia
Sweet child O’mine
Slither
Paradise city
Fotó: Mohai Balázs/ MTI
Szólj hozzá!