A megérthető zene
Családi program karmesteri ismertetővel
Ludwig van Beethoven:
IX. szimfónia, Op.125 – Örömóda
IV. tétel
Budafoki Dohnányi Zenekar
Közreműködik:
Fodor Beatrix – szoprán
Megyesi Schwarz Lúcia – alt
Horváth István – tenor
Hábetler András – basszus
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Karvezető: Tőri Csaba
Vezényel és a művet bemutatja:
Hollerung Gábor
260 éve – két héttel Kazinczy Ferenc után – született a német költőóriás: Johann Christoph Friedrich Schiller. Beethovennek pedig jövőre ünnepeljük születése 250. évfordulóját. Schiller, a szárnyaló képzeletű poéta, apja munkaadója, a württembergi herceg akaratából katonaiskolában töltötte kamasz- és fiatal felnőttkorának meghatározó éveit, így igazán megtanulta megbecsülni a szabadságot, a boldog életet – amire 8 éven át csak sóvároghatott. Az örömhöz című, az emberi testvériséget ünneplő ódáját egyik barátjának írta 1785-ben. Sokak szerint csak a cenzúra miatt került az öröm – Freude szó a szabadság – Freiheit helyébe.
A XVIII. század utolsó éveiben a Bécsben elismert és sikeres zongoravirtuóz-zeneszerző, a nem éppen férfiideál alkatú 27 éves Ludwig van Beethoven is a szabadság bűvkörében élt, őrá is és a közélet kérdéseivel hasonlóképpen aktívan foglalkozó kortársaira is meghatározó hatást gyakorolt a francia forradalom. Éppen ez a történelmi esemény váltotta ki egy különleges operatípus, az ún. szabadítóopera keletkezését is. Hosszú évek szívós, buktatókkal és kudarcokkal, de a megsüketülés stációival is teletűzdelt alkotómunkájának a gyümölcse lett a komponista egyetlen operája, a szabadulóoperák csúcsa, a Fidelio; amit 9 évvel, 1823-ban követett a IX., Beethoven utolsó befejezett szimfóniája.
E mű megszületése a Fidelio-hoz hasonlatosan éveken át tartott, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy a szabadság mint meghatározó filozófiai elem mellett Beethoven magyarországi látogatásai, az őt nálunk érő zenei hatások is ihletőleg hatottak a dallamára. Legalábbis erre utalt Szabolcsi Bence zenetudós már 1943-ban. Nem lehetetlen, hogy van egy magyar eredetű dallamrészlet, ami mintegy beoltotta és nemesítette ezt a zenetörténeti remeket.
Beethoven IX. szimfóniáját a romantika határkövének tekintjük. Ő az első zeneszerző, aki beavatja hallgatóját az alkotás küzdelmes folyamatába. Az első három tétel a szerző életművének legterjedelmesebb és legösszetettebb tételei közül való, mégis a IV. tételben egy a szimfónia műfajában teljesen szokatlan módszerrel – egy hatalmas recitativo-val, ún. énekbeszéddel – fogalmazza meg, hogy még többre, még jobbra vágyik e három tételnél. Egy olyan témára, ami egyaránt szimbóluma az örömnek és a szeretetnek. A IV. tételben megszólaló énekhang, a szavakba öntött zenei gondolatok, a IX. szimfóniát egyértelműen a romantika – mint utóbb kiderült – elérhetetlen és túlszárnyalhatatlan etalonjává tette. A hangverseny a darab negyedik tételét mutatja be.
Szólj hozzá!