Valcert és virtuozitást kínál ez a hangverseny. Kezdete a keringő apoteózisa, a La Valse, amelynek tervét Maurice Ravel 1906-tól kezdve érlelte magában (még Wien címmel).
A tánc apoteózisa
Ferencsik / 1
RAVEL: La Valse
BRUCH: I. (g-moll) hegedűverseny, op. 26
***
RAVEL: Tzigane
R. STRAUSS: Rózsalovag-szvit, op. 59
Maxim Vengerov – hegedű
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Valcert és virtuozitást kínál ez a hangverseny. Kezdete a keringő apoteózisa, a La Valse, amelynek tervét Maurice Ravel 1906-tól kezdve érlelte magában (még Wien címmel). Végül 1920-ban alkotta meg, Ausztria–Magyarország összeomlása után, a valaha volt kedélyes bécsi világ haláltáncaként. A záró számban is a 3/4-es ütemé a főszerep. A rózsalovag című opera története Mária Terézia korában játszódik, a bajor Richard Strauss ehhez a korhoz gátlástalan anakronizmussal társította a jó fél évszázaddal később divatba jött keringőt. Ez az alapja az opera anyagából készült koncertdarabnak. A virtuóz hegedűművek közül a Tzigane-nak ugyancsak van némi köze a hajdani Monarchiához – ezúttal a magyar feléhez. Szerzőjét, Ravelt ugyanis egy magyar hegedűs ihlette a mű komponálására. Arányi Jelly Bartókkal utazott Párizsba 1922-ben. Egy házi hangversenyen mutatták be Bartók I. hegedű–zongora-szonátáját. Ravel lapozott – és el volt ragadtatva a műtől is, a hegedűstől is. Szívesen írt tehát Arányi Jelly felkérésére magyaros rapszódiát, amelynek zongorakíséretét utóbb zenekarra is meghangszerelte. A szünet előtt pedig Maxim Vengerovval Max Bruch 1866-ban írt g-moll hegedűversenyét hallhatja a közönség. Garantált a maximális élmény.
Szólj hozzá!