Beethoven 250 - A halhatatlan géniusz - Bérlet

Beethoven hegedűre és zenekarra komponált G-dúr és F-dúr románca a mester legnépszerűbb művei közé tartozik. Bár nem versenyművek, de mint zenekarral kísért szólóhangszeres darabok a koncertek műfajába illeszthetők. Mindkét kompozíció lírai karakterű, nyugodt tempójú, a zenekar szerepe csupán a kíséretre korlátozódik. A két zeneművet most csellón szólaltatja meg Meehae Ryo gordonkaművész.

Carl Czernyi osztrák zenepedagógus, zeneszerző és zongorista volt. Munkásságából leginkább ujjgyakorlatait és zongoraetűdjeit ismerjük. Átiratait is beleszámítva több mint ezer műve jelent meg. Ma elhangzó négykezes zongoraversenyét először Lipcsében publikálták 1829-ben. Felvetődhet a kérdés, hogy egy Beethoven-est repertoárjába hogyan kerül be egy Czerny-darab? Erre igen egyszerű a válasz, ugyanis Czerny Beethoven tanítványa volt. Sőt Beethoven őt kérte fel V. (Esz-dúr) zongoraversenyének 1812-es bécsi bemutatására.

A hangverseny záró zeneműve Beethoven legismertebb, legtöbbet idézett kompozíciója, az V. szimfónia. A mű sarokkő a 19. század zenei gondolkodásában. Struktúrája bámulatosan tömör, logikus, és ebből adódóan a kompozíció ellenállhatatlanul sodró lendületű. A mű nem csupán megalapozta a következő évszázad zenei ízlését, hanem összefoglalta, esszenciálisan magába sűrítette a klasszicizmus, Haydn és Mozart zenei nyelvezetét.