A cimbalom a 21. században - ezzel a mottóval rendezi meg a Müpa hetedik alkalommal Világraszóló című fesztiválját. Az eddigieknek köszönhetően immár nem lehet kétséges: a magyar cimbalom több mint hungarikum, mindenestül világraszóló csoda.
Ezt természetesen bizonygatnunk sem kellene, ha nem tudnánk, hogy a múlt század második felében előítélet övezte a hangszert, amelyet akkoriban főképp a - sokak által lenézett - vendéglátóipari cigányzenében használtak. Holott annak a hangtompító pedállal ellátott cimbalomnak, amelyet Schunda Vencel József hangszerkészítő mester alkotott, Rácz Aladár előadó-művészetének köszönhetően már az 1920-as években csodájára járt a világ. Igor Stravinsky is Rácz hatására kezdett cimbalmon tanulni, hogy aztán Ragtime és Renard című műveiben szerepeltesse is a hangszert. A század végére újra megnőtt a cimbalom tekintélye, és azóta a kortárs zenében, a világzenében, valamint a jazzben is teljes értékű hangszernek tartják. Ebben a hőskorszak páratlan muzsikusát, Fábián Mártát követően kiemelkedő szerepet játszott - többek közt - Szakály Ágnes, Balogh Kálmán, Lukács Miklós és Szalai András cimbalomművészek munkássága és világsikere: ők négyen augusztusban a Budapest Music Center cimbalomversenyének zsűrijében foglalnak helyet, decemberben pedig a győztesekkel adnak gálakoncertet a Müpában. A verseny ötletgazdájának, Lukács Miklósnak az volt a célja, hogy a cimbalmot 21. századi kontextusba helyezve új tehetségek bemutatkozását is lehetővé tegye - ők aligha álmodhatnak emlékezetesebb élményről és nagyobb elismerésről, mint hogy együtt játszhatnak a cimbalom klasszisaival a Müpa cimbalomünnepén.
Szólj hozzá!