Szitka Rudolf (klarinét), Fejérvári Zsolt (nagybőgő) • Koncertmester: Pilz János
Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr divertimento, K. 137 Carl Maria von Weber: B-dúr klarinétkvintett, Op. 34 Giovanni Bottesini: 2. (h-moll) nagybőgőverseny Felix Mendelssohn-Bartholdy: 7. (d-moll) vonósszimfónia A Fesztiválzenekar elindítja új, Concertino című kamaraze-nei sorozatát, amelyben a muzsikusok szólistaként mutatkoznak be a közönségnek. Középpontban a versenyművek és a zenekar Végh Sándor Versenyének győztesei – ezúttal Szitka Rudolf és Fejérvári Zsolt. A koncert hangulatát egy könnyed, táncos Mozart-divertimentóval alapozza meg a BFZ kamaraegyüttese egy régi-új helyszínen, az Olasz Kultúrintézetben.
A Wagner előfutáraként emlegetett és leginkább operaszerzőként ismert Weber szórakoztató és friss kamarazenei kompozícióiban remekül kidomborítja a hangszerek, különösen a fúvósok egyéniségét. Több művet is írt klarinétra, többségüket a német klarinétvirtuóz Heinrich Baermannak ajánlotta. Komoly technikai kihívást jelentő, versenyműszerű klarinétkvintettjét az operák drámaiságával, lendületével, játékosságával, izgalmával fűszerezte meg.
Giovanni Bottesini, Verdi barátja egyszerre volt zeneszerző és az Aida bemutatójának karmestere. Nagybőgőversenyének áradó dallamai akár egy képzeletbeli opera áriái is lehetnének Verdi korából – véli Fejérvári Zsolt, a koncert egyik szólistája. „Egy nagybőgőművész számára szép feladat, egyben igazi kihívás »elénekelni« ezeket a csodálatos melódiákat, hiszen a hangszer ritkán kerül reflektorfénybe: megszokott szerepe a zenekari szövet harmóniameneteit biztosító basszusjáték.”
Mendelssohn tizenkét vonósszimfóniát írt 12 és 14 éves kora között. A koncertet lezáró hetedik abban különbözik a többségtől, hogy három helyett négy tételből áll. Az elsőben intenzív vitát hallunk ki a harsány és finom zenei mondatok éles váltakozásából, a másodikban dúrban andalgunk, hogy aztán egyre hevesebb ütemeken keresztül jussunk el a zárótétel délolasz tarantellákat idéző sistergő táncáig.
Szólj hozzá!