A lant a reneszánsz kedvenc kísérő- és szólóhangszere volt. A kicsi, könnyen hordozható, de mégis folyamatos többszólamú játékra alkalmas instrumentum hatalmas népszerűségnek örvendett és szinte mindegyik társadalmi osztályban előfordult: egyszerre volt a főúri, illetve polgári családok zenés kikapcsolódásának elengedhetetlen kelléke és a vándorló életmódú muzsikusok munkaeszköze.
A barokk korban elsősorban kísérőhangszerként élt tovább, ám továbbra is születtek műkedvelőknek és professzionális előadóknak szánt szólódarabok. A lant jelentősége a 18. század második felében marginalizálódott, J. F. Reichardt 1805-ben arról panaszkodott, hogy „aki ismeri a lant egészen egyedi finomságát és bájosságát, az fájlalja csak igazán, hogy ezt a remek és egészen finom hangszert korunk új, zörgő zenéje, amely […] oly nagy lármát csap, teljesen háttérbe szorította.” Nem sejthette, hogy a 20. század derekán újra feltámadó érdeklődés nyomán a lant minden eddiginél lármásabb korunkban igazi „reneszánszát” fogja élni. Edin Karamazov bosnyák lantművész Sting 2008-as Songs from the Labyrinth című Dowland-lemezének közreműködőjeként vált széles körben ismertté, emellett olyan nagynevű klasszikus együttesekkel és művészekkel lépett már fel, mint a Hespèrion XXI, a L’Arpeggiata, a Hilliard Ensemble vagy Andreas Scholl.
Zamboni: 9. lantszonáta
Piccinini: Intavolatura di Liuto et di Chitarrone
Leo Brouwer: Sonata de los Misterios
J. S. Bach: 1. (G-dúr) csellószvit, BWV 1007 (Edin Karamazov átirata)
J. S. Bach: 4. (Esz-dúr) csellószvit, BWV 1010 (Edin Karamazov átirata)
Edin Karamazov (lant)
Szólj hozzá!