ÉRDI TAMÁS zongoraművész
„A taps és a csönd az én egyetlen kapcsolatom a közönséggel… Csak akkor érzékelem, mennyien ülnek körülöttem, mennyire lelkesek, szeretnek vagy nem, amikor meghallom az első tapsot.
A közönség legelső reakciója nagyon fontos számomra. Enélkül magányos maradok a zeneszerzővel. Szerintem minden előadónak az a vágya, hogy a szerzők elképzelései, papírra vetett hangjegyei életre keljenek és kottahűen eljussanak az emberekhez. Amikor aztán egyre lelkesebb a taps, én szárnyakat kapok. Érdekes, ilyenkor általában a zeneszerző is eszembe jut, vajon hallja-e odaát, elégedett-e velem ő is, mert én hiszek ebben.
Aztán, amikor már olyan nagy a csönd, hogy a légy zümmögését is hallani, megtörténik a varázslat. Ilyenkor érzem, hogy sikerült a találkozás, összehoztam a zeneszerzőt a közönséggel. S ha még azt is a fülembe súgják, hogy állva tapsolnak, akkor érzem, hogy érdemes volt a leírt hangok üzenetét továbbítani, mert bebizonyítottam, hogy Mozart és társai nélkül lehet élni, de nem érdemes…”
Érdi Tamás
Szólj hozzá!