Pedro Carneiro (marimba) • Vezényel: Olari Elts
Tõnu Kõrvits: Himnuszok az északi fényhez Erkki-Sven Tüür: Ardor – marimbaverseny;
Szenvedély Eduard Tubin: 7. szimfónia Miben rejlik az északi fény varázsa? Milyenek az észtek, amikor szenvedélyesek? Hány tehenet ér egy zongora? Minderre választ kaphatunk az Európai Hidak fesztivál kortárs estjén, amelyen nem dirigálhatna értőbb karmester, mint az észt Olari Elts. Van valami elsöprő energia abban, ahogy Elts vezényel: intenzív mozdulatokkal, mégis tűpontosan. Hangversenyünk az ugyancsak észt komponista, Tõnu Kõrvits elbűvölő zenéjével kezdődik. Aki vele tart, fantasztikus tájakon indul hipnotikus utazásra. A Himnuszok az északi fényhez egy férfi szemén és lelkén keresztül mutatja meg ezt a varázslatosan pulzáló természeti jelenséget.
A koncert szólistája, Pedro Carneiro kakukktojás: egyrészt portugál, másrészt azon kevesek közé tartozik, akik ütősként futottak be nemzetközi szólókarriert. Játéka csupa tűz, rafinált és érzelmes. Az észtek egyik kedvenc zeneszerzője, Erkki-Sven Tüür mutatós darabot írt neki. Az Ardor (hév, szenvedély, fényesség) című marimbaversenyben a zenekar nem pusztán kíséret: összeolvadnak, megzavarják egymást, vagy épp a többi hangszer „lefordítja” a marimba mondanivalóját.
Tüür ellentéteket robbant ki, hogy aztán elsimíthassa őket. A Szenvedély a szer-ző vonósokra írt Action, Passion, Illusion című darabjának középső tétele. A szenvedély lassan és finoman bontakozik ki benne, hogy annál egzaltáltabbá váljon.
Eduard Tubin egy kis észt faluban született, és annak is köszönhette karrierjét, hogy édesapja elcserélte a család tehenét egy zongorára. Műveiben rengeteg népi motívumot használt – erre biztatta Kodály is, amikor 1938-ban találkoztak. A szovjet megszálláskor Svédországba menekült, és távol került a népi hatástól: helyette nemzetközi trendekkel kísérletezett. Erre példa ritkán játszott, tömör, sötét hangulatú 7. szimfóniája is.
Szólj hozzá!