Bécs, 1786: az öt esztendeje ott letelepedett zenegéniusz szezonról szezonra új zongoraverseny-bemutatók élményével ajándékozza meg a zene akkori fővárosát. Sikert sikerre halmoz: a társasági élet ünnepeltje, aki meghirdetett vagy szűk körű hangversenyeken ejti ámulatba muzsikájával – és különösen briliáns zongorajátékával – elegáns közönségét. A zongoraverseny W. A. Mozart másik legfontosabb műfajának minősül az opera mellett, s a bécsi termés a komponista legnagyobb teljesítményének számít a hangszeres zene területén. Előadásuk során többnyire maga a szerző ült a szólóhangszernél. Különösen a nagyböjti hetek bizonyultak hangversenyezésre alkalmasnak, de voltak az évnek egyéb kiemelt koncertidőszakai is. Utóbbiak közé tartozott az advent, s az 1786. december 4-én Bécs nyilvánossága elé került C-dúr koncert (K. 503) egy háromesztendőnyi, összefüggő versenymű-sorozat szépséggel teljes végpontja lett. Nyitótételét a hangnemválasztásnak megfelelő ünnepi hang, fény és pompa uralja. Egyik témája a Marseillaise dallamát előlegezi, ám ez csupán a kor zenei köznyelvéből adódó megfelelés, bárminemű jelentésrokonság nélkül. Középtétele intim kamarazenei tájakra visz, majd a klasszikus századvég felé hajló évtizedek versenyműveire jellemző, színpompás-szellemes rontótétel zárja a darabot.
Bécs, 1908–1909: a Monarchia alkonya. Az utolsó békeévek oly jellegzetes hangja a nosztalgia, a búcsú, s mindez Gustav Mahler esetében személyes felhangokkal telítődik. Monumentális, szimfóniaszerű dalciklusát – tenor- és altszólóra, valamint nagyzenekarra, Dal a Földről címadással – ténylegesen szimfóniaként jelölte meg (VIII. szimfóniáját követően, de sorszám nélkül, mivel korábbi szerzők példái okán babonásan félt a végzetesnek tűnő IX. szimfónia felirattól). Hat tétele kínai versek nyugati átköltésein alapul, s a zeneszerző elrendezésében azok mintha egyetlen ívű pillantással, végső számvetésként járnák be az élet tereit: az ifjúságot, mámort és magányt, őszt és tavaszt, elidőzve a szépségen, végül elérkezve a (többértelmű) búcsúig. Stílusában a mű egyszerre folytatója a romantika százados hagyományainak, de előhírnöke is az újnak. Varázslatos hangszerelése zenetörténeti fogalom.
Szólj hozzá!