- Peter Vandenberghe - zongora
- Kristof Roseeuw - nagybőgő
- Teun Verbruggen - dob
A belga jazz egyik figyelemremértó erősségének számító, 2011 óta működő Too Noisy Fish üdítő kreativitással és kirobbanó spontaneitással valósítja meg amúgy koncepcionális hozzáállással építkező zenéjét. Nyilván nem játszik mellékes szerepet ebben az a tény, hogy a három zenész – a zongorista Peter Vandenberghe, a bőgős Kristof Roseeuw és a dobos Teun Verbruggen – 1999 óta (!) képviseli a ritmusszekciót Belgium egyik legkreatívabb nagyzenekari formációjában, a BMC Koncerttermében éppen tavaly ősszel koncertező, Flat Earth Society-ben. Közel két évtizeden át volt hát alkalmuk folyamatosan csiszolni és tökélyre vinni az interakció, a kölcsönös egymásra figyelés művészetét. Avatott kezeik közt a zene képlékeny, csodásan formálható agyaggá válik, amelyet tetszésük szerint alakítva keresik meg gondolataik minél plasztikusabb kifejezési formáját.
A trió kezdettől fogva szívesen játszik néhány ötlettel és ellentmondással, ezek magját általában az erős kontrasztok és a viharos dinamika alkotják. Vandenberghe kompozíciói gyakran tartalmaznak diametrális, azaz egymással homlokegyenest ellenkező elképzeléseket, így a zene egyaránt lehet közvetlen és bonyolultan rétegezett, gyengéden kifinomult s egyszersmind hiperkinetikus és erőteljes. Mindez igen szoros egymásutánban történik, gyakran egészséges humorral és egy adag nonszensszel körítve, mely azonban mindig túlmutat bármilyen öncélú, posztmodern irónián. Olyan, mintha az életet tükrözné, minden kiszámíthatatlanságában és színpompájában. Örömöt és frusztrációt egyaránt, de azzal a képességgel, hogy mindezt a megfelelő perspektívába helyezze.
2011-es Fast Easy Sick című debütáló lemezüket hallva sokan felkapták fejüket, hiszen a zenekarnak már azon sikerült a rock & roll intenzitását avantgárd arcátlansággal kombinálnia, a jazz-történet roppant mélységeibe ereszkedve egyúttal az ihlet új határai felé fordulnia. A soron következő – a többek között Tom Waits és John Cale felvételeit is jegyző Oz Fritz hangmérnökkel rögzített – 2013-as Eat Sleep a trió erősségének hatásos bizonyítéka volt. Eltökélten vad szívvel, örök kíváncsiságtól hajtva, a zenekar továbbra is épített és rombolt, a műfaj iránti óriási szeretettel s ugyanakkor annak mindent a feje tetejére állító vakmerő elhagyásával. Pimasz expresszionizmus, kísérteties filmminták, könyörtelen energia – 11 tételben.
A Furious Empathic Silence címmel január végén megjelent legújabb albumukat ismét Oz Fritz közreműködésével készítették. Inspirációt pedig megint számtalan forrásból merítettek hozzá: 20. századi zeneszerzők (Ives, Ravel, Messiaen), jazz-ikonok (Miles, Monk, Cecil Taylor), hiphop és más zenei hatások eredményeképpen a trió ezúttal is olyan zenét alkotott, amely feltétlenül kérdéseket tesz fel és alkalmasint válaszokat is kínál. Vagy éppen nem. Mindenesetre az utazás ismét színes, merész és meglepetésekkel teli.
Szólj hozzá!