Aki jó kamarazenész, az jó szólista is? Nem feltétlenül. És aki zseniális szólista, az biztosan jó kamarazenész? Vagy igen, vagy nem. Akkor miben bízzunk? Bízzunk a szibériai születésű zongorista és a litván hegedűs alázatában és alkalmazkodóképességében.
Nem akármilyen estnek nézünk elébe. Mind a Müpa által 2018/19-re Az évad művészévé választott Gyenyisz Macujev, mind pedig Julian Rachlin monumentális egyéniség, hatalmas temperamentummal, expresszivitással és szuggesztivitással. Ráadásul vérbeli virtuózok. Macujevet Magyarországon eddig csak versenyművekben és szóló zongoraesten hallhattuk, Julian Rachlin viszont rendszeresen kamarazenél, és már budapesti hangversenytermekben is megfordult kamaramuzsikusi minőségében. Izgalmas lesz megtudnunk, hogyan valósul meg kettejük között az együttműködés, az alkalmazkodás, a zenei párbeszéd.
Mivel szenvedélyes műveket választottak, kínálkozik egy „királyi út”: a reprezentatív, „concertáló kamarazene” ideálja, amely mindkettejük személyiségéhez illik, s amely a programban szereplő darabok zenei világa számára is megfelelő közeg. A concertáló kamarazene, amely nagy hangzásigénnyel, széles lendülettel, élénk temperamentummal és a szubjektum erőteljes felmutatásának igényével közelít a zenéhez, alkalmas kereteket kínál ahhoz, hogy közöttük két ilyen nagy formátumú, szenvedélyes muzsikus kibontakozhasson.
Egy biztos: mindazok, akiket érdekel a drámaként értelmezett hangszeres zene, mindazok, akiket foglalkoztat a zenei magatartásformák összeilleszthetősége és formálhatósága, különlegesen izgalmas élményre számíthatnak a hangszerjáték e két rendkívüli képviselőjének találkozásakor.
Műsor:
Sosztakovics: Brácsaszonáta, op. 147
Brahms: A-dúr szonáta, op. 100
Brahms: d-moll szonáta, op. 108
zongora: Gyenyisz Macujev
hegedű: Julian Rachlin
Szólj hozzá!