Mendelssohn: Paulus / Vezényel: Vashegyi György

Vannak bibliai történetek, amelyek a bennük ábrázolt morális vagy lélektani alaphelyzetnek köszönhetően különlegesen mély gyökeret vertek az elmúlt évszázadok nyugati kultúrájában. A modern hétköznapi beszédben is használjuk a „pálfordulás” kifejezést - nem is gondolva arra, hogy Pál apostol alakját idézzük fel.
„Saul, Saul, miért üldözöl engem?” - olvassuk az Apostolok cselekedeteiben a sorsfordító jézusi mondatot, melyet Damaszkusz felé gyalogolva a hirtelen támadt nagy fényességtől egy időre megvakuló Saul hallott. Tudjuk: ezután Saulusból Paulus lett belőle. A zsidó vallásúnak született, de hétévesen megkeresztelkedvén az evangélikus hitre áttért Mendelssohn számára Pál apostol története nem pusztán egy bibliai tárgyú oratórium lehetséges témája volt, hanem mélyen személyes történet, melyben érintettnek érezte magát. Számára az oratórium nemcsak a hit, de az identitás kérdéséről is szólt. A zsidó-keresztény kettősség mellett egy másik izgalmas vonatkozása az 1836-ban, Düsseldorfban bemutatott Paulusnak: a művel megszületik a romantikus oratórium, amely azonban igen erős szálakkal kapcsolódik a händeli-bachi barokk műfaji hagyományokhoz. Ez is kettősség, de nem hitbéli, hanem esztétikai-stiláris - és legalább olyan izgalmas kérdéseket vet fel, mint a másik.
A mendelssohni életmű értékei iránt régóta elkötelezett Vashegyi György bensőséges kapcsolatot ápol az oratóriummal: együttesei, a Purcell Kórus és a vele szimbiózisban működő Orfeo Zenekar élén a korábbi évadok során is többször vezényelte már a kompozíciót.


Vezényel: Vashegyi György

Közreműködők:

szoprán    Kovács Ágnes, Balogh Eszter
tenor    Bernhard Berchtold
basszus    Jochen Kupfer, Najbauer Lóránt

Purcell Kórus
Orfeo Zenekar