Egymás után jöttek a zenei és szöveg témák: hogy mi lenne, ha egy anya várná a fiát a Nyugati pályaudvaron; aztán egy történész elemezné a kora 21. századot; majd jönne valaki, aki rájönne arra, hogy ha ő gondolkodik, akkor nincsen. Másvalaki – egy nő – leostobázná a férfiakat, és tudná a receptet, mitől bolondulnak meg a nők; újabb valaki szerelmet vallana a Bizonytalanságnak; egy megint másik eldalolná tizenegynéhány sorban az egész életét; majd fel kéne mutatnia Shakespeare nagyon gyatra önazonosságának kórlapját, ráadásul azt is, hogyan sajátítja ki kegyetlenül egymást a nő meg a férfi; stb... Saját, minden saját ezen a lemezen, ezért az a címe, hogy Majdnem valaki.” (Bereményi Géza)
Szólj hozzá!