A Quimby-t már a dunaújvárosi kezdetektől az expresszív zenei világ és az erőteljes előadásmód jellemezte. A banda a nemzetközi karriert vette először célba, munkásságuk nagy része angol nyelvű dalokból áll és a hazai színpadok mellett Európa számos városában is otthonosan koncerteznek.
Az első próbatermi kísérletektől napjainkig vezető két és fél évtized megannyi mesélni valót kínál. Tizennégy album, arany- és platinalemezek, illetve díjak és szakmai elismerések a magyar zenei élet legjavából. Mindezek jellemezték az olykor rögös pályát, melynek sokszínűsége visszaköszön a műfaji szórásoktól nem mentes zenekari életműben. A Quimby slágergyűjteményben ragyogóan megfér egymás mellett a gitáralapú alternatív rock, az újragondolt sanzonok hangulata, vagy a népi motívumok használata a maga szimbolikus, lélekig hatoló szövegvilágával. Libido, Szellő, Hoppá, Legyen vörös, Ventilator blues, Androidő, Nice day, Megadom magam, Most múlik pontosan, Fekete lamoure, Ajjajjaj, vagy Autó egy szerpentinen, hogy csak néhányat említsünk e besorolhatatlan zenei univerzumból.
Hosszú évek óta kik keltik mindezt életre? Féltucatnyi, legalább oly színes, karizmatikus muzsikus. A roppant széles zenei érdeklődésű, de szatirikus világlátása ellenére a mellébeszélést nem toleráló Gerdesits Ferenc, az őrültségben is partner Kárpáti József, aki így nyilatkozik: „A Quimby egy csomó rossz tulajdonságomat úgy váltja még rosszabbá, hogy aztán az nekem még jobban tetszik."
Mikuli Ferenc azt vallja, hogy a határtalan kreativitás az, ami mindig továbblöki a batárt. Balanyi Szilárd szerint: „Olyan a Quimby-ben lenni, mint gyerekként egy játszótéren, csak 25 év minden tapasztalatával és összetartó erejével együtt. Hiába romboljuk le néha egymás homokvárait, végül mindig együtt építünk a romokból is egy még jobbat.”
A közösségi összetartó őserő Varga Livius, aki a szórakoztatásért ha kell pszichológus, ha kell bohóc, valamint a szorgos művész-frontember Kiss Tibor, az előretolt helyőrség, aki általában elviszi a balhét. A szócső szerepében alázattal közvetíti a zenekar lelkiségét: „Kevés zenekar éli meg a 25 évet. Ez koránt sem olyan könnyű, mint ahogyan azt a műfaj neve alapján gondolnánk. Meg kell, hogy maradjanak a barátságok, a lelkesedés, a kíváncsiság és nem utolsó sorban a legfontosabb megtartó erő: a közönség szeretete. Ehhez rengeteg munkára, szerencsés csillagállásra és az Isten kegyelmére is szükség van. Szeretheti az Úristen a Quimbyt.”
A Quimby-től megszokhattuk a formabontó dolgokat, nem lesz ez másképp a kultikus helyszínként általuk is sokat emlegetett KULTKIKÖTŐBEN sem, Balatonföldváron.
„Jó évek és rosszak lánca, a psziché és a lélek tánca.
Vitorlát bonts!”
Szólj hozzá!