Rákász Gergely - Lords of the Organ IV.

“Mindenekelőtt, nagyon boldog vagyok amiért a Lords of the Organ sorozatot szereti a közönség. Minden évben lényegesen többen hallgatják, és ez azt üzeni, hogy sikerülhet a magas művészetet olyan körítéssel tálalni, hogy azt a mai kor mindig rohanó embere is a tányérjára vegye. Nem könnyű feladat, mert a klasszikus művekből egy hangot sem veszünk el, nem butítjuk őket közérthetővé, de a látványkoncertekkel, a zenei idegenvezetéssel és az izgalmas műsorválasztással, azt érjük el, hogy a műfaj ne csupán egy maroknyi hardcore komolyzene rajongó kiváltsága legyen. Mégiscsak más az a világ, amelyben tömegek választják a klasszikus művészetet kikapcsolódásként, ez pedig csak úgy érhető el, ha az előadás és a művész is korszerű, és nem egy elefántcsonttorony bezárt múzeumának poros hátsó polcáról szeretne kapcsolatot teremteni 2020 feltöltődni vágyó hallgatóival.

A 250 éve született Beethoven V. (Sors) szimfóniájának nyitánya arra keresi a választ, hogy vajon változtathatunk-e a sorsunkon. Vajon ránk zuhan, mint a főtéma legendás, ikonikus 4 hangja - amely a V-betű Morse jele lett - és nincs előle menekvés? Vagy a saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat, ahogy a 75 éve elhunyt Bartók utal rá, amikor éppúgy feldolgoz Román népi táncokat, mit a Magyarság legősibb dallamait? Vak végzet, vagy ember is, nemzet is tettein keresztül lehet a sorsának kovácsa? Különösen érdekes a zene erejével merengeni ezen a kérdésen a Trianon 100-as évforduló kapcsán. Gustav Holst Mars tételével adós vagyok a közönségnek, a tavalyi koncerteken elhangzott Jupiter és Vénusz után. Tartom magam az ígéretemhez, megszólal a Háború Istene, a Vörös Bolygó hangulata, amely egyaránt inspirálta a Gladiátor és a Csillagok háborúja filmzenéjét. Beethoven és Holst is emberfeletti erőket mozgat meg, ezt a Lords of the Organ sorozatban mindig megszólaló Bach művek közül a C-moll Passacaglia és Fúga tudja csak még magasabb dimenzióba emelni.

- Rákász Gergely -