Sir Simon Rattle korunk egyik legnagyobb muzsikusa: lendületes, elfogulatlan gondolkodású, innovatív, maximalista. Közepes együttesből világklasszissá varázsolta a Birminghami Szimfonikusokat, majd a Berlini Filharmonikusok élére került. A magyar közönség többször találkozhatott vele, e látogatásának érdekessége, hogy több mint másfél évtized után immár nem Herbert von Karajan hajdani zenekarát vezeti.
Sir Simon Rattle 2017 szeptembere óta áll az 1904-ben alapított, s immár sok évtizede nemcsak a brit főváros, hanem az egész világ egyik legjelentősebb zenekaraként számon tartott Londoni Szimfonikus Zenekar élén. A műsor, amellyel karmester és zenekar új párosa a magyar közönségnek bemutatkozik, a koncertprogramok szerkesztésében manapság gyakorta érvényesülő éles kontraszt jegyében állt össze. Mert Bartók Béla és Anton Bruckner valóban két külön világ. Bartókot kérlelhetetlen tömörség jellemzi, Bruckner epikus lélegzetű és kedveli a „mágikus ismétléseket”. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára a maga négyteles, szimfóniaszerű formájával és erősen kontrapunktikus szerkesztésmódjával részben a bécsi klasszika, részben a barokk hagyományát folytatja, míg a VI. szimfónia - igaz, szintén négytételes alkotás - ízig-vérig a romantikus gesztusrendszer és kifejezésmód elkötelezettje. Így aztán a két opus alkalmas arra, hogy mind a karmester, mind a zenekar nagyon eltérő erényeit mutassa meg az egyik és a másik mű megszólaltatásakor.
Műsor:
Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Sz. 106, BB 114
Bruckner: VI. (A-dúr) szimfónia, WAB 106
Szólj hozzá!