Száz év nagy idő. Ma, amikor vissza kell tekintenünk a trianoni békediktátum óta eltelt száz esztendőre, úgy gondoljuk, azt méltó módon illik megtennünk. Nem siránkozva, nem is fenyegetőzve. Kerülve a pátoszt és a hamis önsajnálatot. Az elcsatolt országrészekben rekedt magyarok milliói nemcsak létükkel, hanem a magyar kultúra általuk megőrzött gyöngyszemeivel is emlékeztetnek minket a mögöttünk hagyott évszázad küzdelmeire.
A Fonó Zenekar új produkcióval készül a százéves évfordulóra. Az együttes és hagyományőrző vendégeinek közös koncertje arra a felismerésre épül, mely szerint a szomszédos országok magyarlakta régióiban a magyar népdal, illetve a hangszeres magyar népzene Trianon után száz évvel is az élő hagyomány részét képezi. Ezt nemcsak az elszakítottság okán fontos hangsúlyozni, hanem azért is, mert széles körben elterjedt az a nézet, mely a népzenét az archívumok, vagy legfeljebb a különféle újraéltetők, újraértelmezők tartozékának tekinti. A „Tanúhegyek” című előadás azokat a hagyományőrző mestereket vonultatja fel, akik még száz év elteltével is képviselik környezetük régi magyar hagyományait. Az ő tudásuk révén a körülöttük már nagyrészt elmálló, elporladó örökség régi tündöklésében tárulkozik elénk. Bartók Kárpát-medence koncepciójának megfelelően az előadás a magyar népzene értékei mellett egy-egy ponton a szlovák, az erdélyi román, illetve a ruszin hagyományos zenei kultúra autentikus megszólalásait is bemutatja. A Fonó Zenekar tagjai mellett a produkció szereplői gömöri és zoboralji, kárpátaljai, vajdasági, kalotaszegi és mezőségi magyar, Nyárád menti székely, és gyimesi csángó hagyományőrző énekesek, muzsikusok. A koncerten egyes Kodály- vagy Bartók-művekből, továbbá az iskolai ének-zene tankönyvekből ismerős zenei témák is felhangzanak, többségük olyan alakváltozatban, ahogyan azokkal a magyar zenefolklorisztika nagy úttörői a terepen találkozhattak. A népdalok szövegein pedig olykor átütnek a kisebbségi lét sajátos hangsúlyai…
Szólj hozzá!