Az angol blues-rock egyik alapköve, amely fénykorát a 60-as évek végén illetve a 70-es évek elején élte, ám ma is ugyanolyan energiával hasít, mint fénykorában, ötvenedik jubileumi turnéján visszatér a hajóra!
Ten Years After (UK)
A Ten Years After az angol blues-rock egyik legnagyobb, a hatvanas-hetvenes évek fordulójának legendás zenekara. A korszak kulcsfontosságú együttese a szintén klasszikus Marquee klubból indult, hogy viharos gyorsasággal meghódítsa a teljes angolszász színteret, és 1969-ben - rockzenekarok közül elsőként - meghívást kapjon a Newport Jazz Festivalra, illetve mindent elsöprő sikert arasson Woodstockban. A szám, ami a világsikert meghozta a Ten Years Afternek, az I'm Going Home azóta szinte nemedéki himnusszá vált, hasonlóan a két évvel később megjelent I'd Love to Change the Worldhöz.
A Ten Years After a hetvenes évek elején sikereinek csúcsára ért. Ezért is volt drámai hatású, amikor a kultikus gitáros-énekes, Alvin Lee túl szűknek érezte a bluesrock-kereteket, és a zenekarral szakítva más utakra tért: elsősorban a klasszikus rock and roll és a country rock felé fordult - óriási sikerrel.
A TYA nem is nagyon élte túl Alvin Lee távozását. Több mint 15 évet kellett várni az újjáalakulásra, ez azonban csak pár koncertre és egy lemezre volt elég. A TYA 2004-ben nyerte el mai formáját, amikor az eredeti tagok 1977-ben (tehát jóval az első formáció feloszlása után!) született Joe Gooch személyében megtalálták Alvin Lee méltó utódját, majd tíz évvel később (!) Marcus Bonfanti lett a frontember.
És most a Ten Years After ismét úton van, hogy nagyszabású kontinensturné keretében bemutassa, hogy a régi klasszikusok manapság is éppoly jól szólnak, mint egykor.
A zenekar tagjai
Chick Churchill: billentyűsök
Marcus Bonfanti: gitár, ének
Leo Lyons: basszusgitár
Ric Lee: dob
Lemezek
Ten Years After, 1967
Stonedhenge, 1969
Ssssh, 1969
Cricklewood Green, 1970
Watt, 1970
A Space in Time, 1971
Rock & Roll Music to the World, 1972
Positive Vibrations, 1974
About Time, 1989
Now, 2004
Szólj hozzá!