Immár régi keletű a Miskolci Szimfonikus Zenekar együttműködése a Kassai Filharmonikusokkal: évadról évadra, rendre felváltva látogat el egymás városaiba a két együttes. 2020 tavaszán ismét Miskolcon szerepelnek a felvidéki muzsikusok. Műsoruk élén egy ritkán hallható, ám annál érdekesebb alkotás áll: a finn Jean Sibelius II. Krisztián király szvitje, amely az azonos című színműhöz írt zenéből származó öttételes opus (1898). Adolf Paul svéd író darabja a XVI. század skandináv világára nyit ablakot; Sibelius hozzákomponált tételei kivételes lírai színvarázsban tündöklő miniatűrök, részint archaizáló nyelvezettel, de a komponista kifejezésmódjára mindenkor jellemző természetközeliség érzetével társulóan is.
Az olasz Luigi Boccherini (1743–1805) korának kiemelkedő gordonkaművésze volt, aki számos versenyművet komponált hangszerére. Közülük a januári hangversenyen is megszólaló – valószínűleg korai keletkezésű – B-dúr darab hallható leggyakrabban: elmondhatni, az utóbbi évtizedekben reneszánszát éli a mű. Századára jellemzően háromtételes alkotás gyors–lassú–gyors tételrenddel: derűs-lendületes kezdéssel, ünnepélyes lassútétellel majd könnyed-szellemes záró rondóval.
Habzó vitalitású, nyers-folklorisztikus elemekben, ugyanakkor – a szerzőre jellemző kontrasztként – kifinomult lírában is gazdag alkotás Pjotr Iljics Csajkovszkij „Kis orosz” jelzésű II. szimfóniája (1872, átdolgozás: 1879–80). Kifejezett törekvése volt komponistájának a népi melódiavilág szimfonikus keretek közé olvasztása. Nővére ukrajnai birtokán nyaralva ottani népdalokat ismert meg, amelyek azonnali alkotómunkára ösztönözték, s ennek gyümölcse lett egyéb művek mellett az új szimfónia is. Hol harsány népünnepély-, hol keleti „fátyoltánc-” tónusú, hol bravúrpillanatokban tobzódó zenei anyagának tarka kaleidoszkópjával ajándékozza meg hallgatóját a darab, a zeneszerzői közvetlenség megnyerő példájaként.
Szólj hozzá!