A kazah Raszul Zsarmagambetov a 2018 őszi Marton Éva Nemzetközi Énekverseny döntőse és különdíjasa volt. Zengő baritonja olasz operamelódiákkal tölti meg a Művészetek Háza tereit a novemberi estén. Gioachino Rossini még igen fiatalon, de már ünnepelt muzsikusként komponálta A sevillai borbélyt, a zeneszerzői szellemesség hasonlíthatatlan remekét. S mi más is csendülhetne föl az operából egy ilyen alkalommal, mint a valamennyi zenekedvelő által már gyermekkorától kezdve fütyült-dúdolt melódia, a Figaro belépője? Nem jelent kevésbé virtuóz és látványos feladatot Ford, a lóvá tett férj áriájának tolmácsolása sem Verdi kései remekéből, a Falstaffból.
Az áriákat olasz és orosz zenekari számok fogják közre. Giacomo Puccini két ifjúkori szerzeménye volt a Preludio sinfonico (1882) és a Capriccio sinfonico (1883), utóbbi a komponista diplomamunkájaként készült a milánói konzervatóriumban. Szinte mámoros hangulatban fogant a mű: „Ihletettnek éreztem magam, és komponáltam otthon, az utcán, az órák alatt, az Osteria Aidában vagy a jó öreg Sgr. Gigi Excelsiorjában, írtam lapokra, papírdarabkákra, újságok margójára” – vallotta meg utóbb életrajzírójának maga a zeneszerző. A Capriccio sinfonico kezdőmotívuma a Bohéméletben tér vissza később.
Koncertünk második felében népszerű orosz művek hangzanak föl: Alekszandr Borogyin barbarisztikus Polovec táncai az Igor herceg című operából (amelyen haláláig dolgozott a zeneszerző), majd Igor Sztravinszkij második Tűzmadár-szvitje (az 1909–10-ben az Orosz Balett felkérésére komponált balettzenéből ugyanis három koncertszvitet állított össze a komponista). Sztravinszkij első igazán jelentős munkája lett A Tűzmadár-balett, amelynek hangszerelése egyedülállóan pazar. A cselekmény alapja orosz népi tündérmese: az ifjú herceg a Tűzmadár segítségével szabadít meg rabként tartott nőket és kővé változtatott férfiakat a gonosz varázsló Kascsej fogságából. A párizsi közönség elé került darab méltán indította el szerzőjét a világhírnév felé.
Szólj hozzá!