Lendület, erő, fenség árad mindjárt a „Rajnai” szimfónia kezdőhangjaiból. Képzelhetőek vajon lélekemelőbb bérletnyitó pillanatok? Az alkotó éppen negyven éves volt, midőn rajnai tájakra, Düsseldorfba költözve, gyakorlatilag egy lendülettel vetette papírra új szimfóniáját (1850). Ám hiába jutott addigra már túl a pályacsúcson, mintha évtizedeket fiatalodott volna vissza hirtelen, oly friss, oly természetes életörömtől duzzadó vallomás e muzsika! Szélesen és szenvedélyesen hömpölyög, akárcsak emberi szemmel a Rajna, a németség első számú nemzeti folyója. Vidéke mitikus vidék, legendák hona – különös, hogy a Schumann-szimfónia megszületésével csaknem azonos időben kezdett hozzá a kor német zenés színpadának legnagyobb géniusza zenedráma-tetralógiájának megalkotásához, amelynek első darabja A Rajna kincse címet viseli… E nemzeti „folyó-hangköltészet” emblematikus darabjává lett Schumann műve is, amely ábrázoló-megjelenítő muzsika a javából – igazi programzene a szó romantikus értelmében, még ha szerzőjével kapcsolatosan ritkán emlegetjük is e kifejezést! Egy tétel még a kölni dóm monumentalitása – s az ottani ünnepi szertartás pompája – kiváltotta reflexióknak is jut az öt közül.
Szintúgy programzene a maga módján – zenén kívüli élményvilágot hordozó alkotás legalábbis – a két fölhangzó francia mű. Claude Debussy Három zenekari noktürnje (1897–99: Felhők, Ünnepek, Szirének) a szerző fiatalkori remeke volt. Két tengerkép – egy borús-szürke és egy ezüstös-holdas – keretezi benne az emberi világ forgatagát, a mű íve így a végtelenből a végtelenbe halad. Szövegtelen nőikar teremti meg a zárótétel sajátos fényét. Maurice Ravel Daphnis és Chloé-zenéje a Párizsban tartózkodó Orosz balett felkérésére keletkezett (1909–12). A belőle összeállított két koncertszvit közül a második mű kezdete az egyik legcsodálatosabb hajnalzene, amelyet valaha is leírtak; záró bacchanáliájának fergeteges irama pedig nem csupán ámulatba ejt, de annak metruma (5/4) is különleges. S bizony az ilyen aszimmetrikus lejtésű ütemekre nehéz táncolni, ám hogy mégis jól menjen a szokatlan mozdulatsor, az együttes tagjai ritmikusan ismételgették gyakorlás közben vezetőjük nevét: Szer-gej Gya-gi-lev…
Szólj hozzá!