Sipos Gábor (hegedű) • Vezényel: Gérard Korsten
Carl Reinecke: Manfréd király – nyitány John Paul Corigliano: A vörös hegedű Robert Schumann: 2. (C-dúr) szimfónia A szívet tépő fájdalomból és a testet-lelket próbáló súlyos betegségből is kivezethet a zene és az alkotás elsöprő ereje. Erre bizonyíték ez a koncert, amelyet a dél-afrikai születésű Gérard Korsten vezényel. Bár a német zeneszerző, Carl Reinecke temérdek darabot írt, és szinte nem akadt olyan műfaj, amiben ne alkotott volna, műveit ritkán játsszák, operáit pedig egyáltalán nem viszik már színre. Erre a sorsra jutott ötfelvonásos romantikus víg operája is, amely Manfréd szicíliai királynak, II. Frigyes házasságon kívül született gyermekének történetét dolgozza fel. A dalmű Reinecke korában rendkívül népszerű nyitányát abból a szempontból is érdemes figyelni, érződik-e rajta Schumann hatása, aki a szerző egyik mestere volt.
A koncert fájdalmas történettel folytatódik: A vörös hegedű című 1998-as misztikus filmdráma Oscar-díjas zenéjével, amelyet a Végh Sándor Verseny egyik győztese, Sipos Gábor szólaltat meg. „Megragadott, ahogy a hegedűkészítő mester a hangszer lakkjába keveri szülés közben meghalt feleségének vérét, így állítva emléket neki. A szülést a baba sem élte túl; ez egy borzalmas, elkeseredett cselekedet, a családját pillanatok alatt elveszítő ember törekvése, hogy átvigye szeretteit az örökkévaló, halhatatlan világba egy hegedűn keresztül. A zene gyönyörű, feszültséggel teli.”
Schumann kifejezetten rossz állapotban komponálta 2. szimfóniáját: depresszió, szédülés, fülzúgás és végtagfájdalom gyötörte. A testén eluralkodó betegséggel folytatott küzdelmet idézi meg a darab harcias, lázadó első tétele. Bach, Haydn és Beethoven is ott kísért a műben, ám a szimfónia végére Schumann újradefini-álja önmagát és szerzői nyelvét, félresöpör minden fájdalmat, hogy győzedelmeskedjen a kreatív életerő.
Szólj hozzá!