Leif Ove Andsnes (zongora) • Vezényel: Manfred Honeck
Giuseppe Verdi: A végzet hatalma – nyitány
Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr zongoraverseny, K. 467
Pjotr Csajkovszkij: 5. (e-moll) szimfónia Végzetes este játékkal, románccal, kecses valcerrel és meghitt imával, mígnem Csajkovszkij szimfóniájából kirobban a győzelem hangja. Az osztrák Manfred Honeck, aki tíz éve vezeti a Pittsburghi Szimfonikusokat, mélyen hívő ember – zenélés közben is ez a belső iránytűje. Alázatos és bőkezű, őszinte, humoros, nyitott. Sokat dolgozott Skandináviában, így könnyen talál összhangot a hangverseny norvég zongoristájával. A Gramophone-díjas Leif Ove Andsnes a New York Times szerint maga a mesteri elegancia, erő és éleslátás.
Az este felütése Verdi szenvedélyes és véres operájának, A végzet hatalmának nyitánya, amelyben a lázasan rohanó végzetmotívum egy imaszerű dallammal fonódik össze.
Wolfgang Amadeus Mozart 1884 és 1886 között két év alatt tizenegy zongoraversenyt írt, és ekkor mutatták be a Figaro házasságát is. Ebben a termékeny időszakban született a 21. (C-dúr) zongoraverseny is, amit a szerző édesapja, Leopold „megdöbbentően nehéznek” tartott. A versenymű első tételében primadonnaként lép színre a zongora, a meghitt és lírai másodikban megnyugszik a dallam, majd vígoperákat idéző, jókedvű incselkedéssel zárul a darab.
A sorsmotívum a koncert végén is utat tör magának. Ez forrasztja össze Csajkovszkij 5. szimfóniájának tételeit, de közben jelentős átalakuláson megy keresztül. Kezdetben temetési szertartást idéz, majd diadalmas indulóvá duzzad. A 2. világháborúban épp ez a végzetes küzdelem és a győzelembe vetett hit tette olyan népszerűvé a művet, amelyet Leningrád ostromakor is eljátszottak. Az 1941 őszén adott koncertet a második tétel alatt indított bombázás sem akasztotta meg.
Szólj hozzá!