Mikc Harvey (AU)

Az 1958-as születésű Mick Harveyt leginkább Nick Cave mellől ismerhetjük (már bő három évtizede zenélnek együtt), ám az ausztrál multiinstrumentalista jól jegyzett név filmzeneszerzőként is, de énekes szólóelőadóként sem vallott szégyent, sőt. Első két önálló lemezén Serge Gainsbourg dalainak angol nyelvű átdolgozásaival okozott meglepetést (Intoxicated Man – 1995, Pink Elephants – 1997), a 2005-ös One Man’s Treasure albumon – két saját szerzemény mellett – ismert és obskúrusabb country-, folk- és rockdalokat formált a maga képére, de 2007-ben készített korongján is főleg átdolgozásokat adott elő, a szokásos magas színvonalon.

 
A multiinstrumentalista Mick Harvey a hetvenes évek közepi ausztráliai indulás óta hűséges társa Nick Cave-nek: együtt hozták létre a Boys Next Doort, majd az abból kinövő Birthday Partyt úgyszintén, továbbá az énekes mellett ő az egyetlen ős-tag a Bad Seedsben is. A tényleg számtalan hangszeren elsőrangú Harvey azonban zenélt egy másik Ausztráliából Berlinbe települt együttesben, a Simon Bonney vezette Crime And The City Solutionben is (a nyolcvanas évek második felében), producerkedett (főleg a Birthday Party és a Bad Seeds köreibe tartozó zenészek lemezein), közreműködött névrokona, PJ Harvey albumain (To Bring You My Love, Is This Desire?, Stories From The City, Stories From The Sea), de felbukkant Lydia Lunch-, Die Haut- Robert Forster-, The Go-Betweens- és Scott Walker-korongokon is, másokkal közös és önálló filmzenéit pedig számos díjjal méltatták (ezekből a filmes munkákból több albumnyi is megjelent), sőt szólópályája mellett 2007-ben még alkalmi szabadidőzenekarával, a rockos Wallbangersszel is kiadott egy négyszámos EP-t Kick The Drugs címmel (Nick Cave hasonszőrű projektjében, a Grinderman hobbizenekarban furamód nem vett részt).

Mick Harvey igazi szólópályája a feldolgozások jegyében telik: ihletett elgondolásaival, remek kezű hangszerelőként és jó fülű producerként bármihez nyúl, egyedi lesz a végeredmény. Az 1995-ös Intoxicated Man és az 1997-es Pink Elephants a Gainsbourgnak szentelt tribute albumok legjavához tartozik, a 2005-ös One Man’s Treasure-ön pedig – mindössze két saját szerzemény és egy B-oldalas Bad Seeds-szám mellett – további hősei (Lee Hazlewood, Scott Walker, Tim Buckley, Gun Club stb.) előtt tisztelgett, és a 2007-es Two Of Diamonds albumon is folytatódtak a remekbeszabott feldolgozások.

Harvey szólókoncertjein előadott dalai között vannak ausztrál előadóktól szemezgetett darabok is, amilyen a hatvanas évekbeli ős-rock (The Loved Ones), a hetvenes évek végi punk (The Saints), a nyolcvanas évekbeli folkos rock (The Triffids) vagy lényegében ismeretlen kortárs produkció (El Duende). Melléjük még olyan eltérő világú előadóktól választott dalokat, mint a soulherceg Bill Withers, a country-csalogány Emmylou Harris, vagy éppen Manu Chao hajdani zenekara, a Mano Negra.

Harvey koncertjein egyfajta alternatív Bad Seeds-hangzás uralkodik, sokszor lassú tempóban, szépen díszítő gitárokkal, sok légies billentyűs hangszerrel, valamint Harvey évek során érezhetően fesztelenebbé vált, Cave-énél lágyabb tónusú énekével. A színvonal pedig végig egyenletes és nagyon magas, s Harvey csúcsformában szólózik.