Barta Pince

Birtok: Szerencsről Mád felé tartva akaratlanul is elkapja tekintetünket a Király-hegy egyik legimpozánsabb, legmeredekebb részén fekvő birtok: az Öreg Király dűlő. Nem csak kivételes fekvésével, de a fokozatosan, őseink által kőről-kőre kirakott jellegzetes teraszaival is kitűnik a vidékből. A területet már a 13. században is szőlőtermesztésre használták. Innen származott a Tokaji Borvidék egyik legtöbbre tartott bora, mely többek között a Rákócziakat is rabul ejtette. Azonban mint minden különlegességért, ezért is meg kellett szenvedni: a köves talaj a meredek lejtéssel együtt kivételesen nehezen művelhető, és bár az itt termő szőlő különleges minőségű, a mennyiségi bortermelés igényeit nem elégíti ki. Ezért a második világháború után a területet elhagyták, és a dűlő akácerdőbe burkolózva várta jobb sorát. A terület nagy részét a Barta család vásárolta meg 2003-ban. Ekkor kezdődött a terület mai napig tartó újratelepítése. Így ma érdekes kontrasztnak lehetnek szemtanúi az ide látogatók: a több száz éves kő teraszok között fiatal szőlőtőkék sorakoznak, melyek önkéntelenül is az újjászületésről és a jobb időkben való bizakodásról gondolkodtatnak el. Fekvése: Az Öreg Király dűlő déli, és dél-nyugati fekvésű 10 hektáros birtok, de ehhez tartozik még egy 17 hektáros parlag (egyelőre még kihasználatlan) terület is a Kővágó dűlőben, ami déli, dél-keleti fekvésű. Talaja igen köves, vulkanikus riolittufa, zeolit és vörös agyag is található ebben a dűlőben. A terület 80%-a részben T85-ös, részben a régi szőlőkből fellelt un. madárkás furmint klónokkal, míg a fennmaradó területen hárslevelű, sárga muskotály és kövérszőlő található. A terület csaknem fele 1,4x0,8 m ill. 1x1 térállású gyalogművelésű (ami csak kézzel művelhető), míg a másik fele 1,8x1 m-es térállású alacsony kordonos művelésű ültetvény. A hektáronkénti tőkeszám igen váltakozó 10.000 és 5800 db/ha. Gyomirtók, felszívódó szerek használatát teljesen mellőzzük, hagyományos módon műveljük a szőlőt. Történelem: Mád a 14. század előtti időszakban királyi birtok volt, így a mai Öreg Király dűlő is. 1398-tól, amikor Zsigmond király Tokajt és vele együtt Mádot is a Debreyeknek adományozta, majd őt követően az elkövetkező kétszáz év alatt a tulajdonosok között szerepelt Brankovics György, Hunyadi János, majd fia Mátyás, a Szapolyai család, Serédy Gáspár, és Alaghy János, Rákóczi Zsigmond, Alaghy Menyhért és Ferenc, majd a birtok 1631-ben végrendelet hiányában visszaszállt a kamarára. Majd 1635. március 31-én az egri káptalan beiktatja I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet és testvérét Pált mádi birtokába. Korabeli iratok alapján arra lehet következtetni, hogy a dűlő Rákóczi György fejedelemről kapta a nevét, akit Hegyalján „öreg királyként” emlegettek. Régies használatban az öreg szó magasat is jelent, így lehetséges, hogy a hegy magasságára utal a név. 1664-ben Báthory Zsófia által kiadott oklevélben az „Eöreg király nevű szőllő” más néven Nagy király nevű szőlő történetével találkozunk, ami az 1635. március 9-ei birtokösszeírásban is szerepel. Pál halála után a szőlő zálogba került Brandenburgi Katalinhoz 1637-ben, amit 1700-ban II. Rákóczi Ferenc és nővére Julianna váltottak vissza. A Rákóczi szabadságharc (1703-1711) aranyfedezete jórészben a tokaji aszú volt. Azzal, hogy a fejedelem nem fogadta el a kegyelmet, amit az 1711 évi szatmári béke felkínált, a birtok újra visszaszállt a kamarára. Ekkor a nagy szőlőgazdaságok felaprózódtak, Mád Orczy Istvánnak, az Erdődyeknek (utánuk a Szirmayaknak ) és majd a község fele Rákóczi Julianna férjének, Aspremont Gobertnek jutott. A 19. században Mád legfontosabb birtokosai gróf Andrássy, a Szirmayak, Semseyek,és a Zimmermann családok lettek. A területet Bél Mátyás ( 1730) és Szirmay Antal (1795) is első osztályúnak minősítette. A Király dűlő történetében tükröződik egész Hegyalja története. A szőlőnek királyok, fejedelmek voltak tulajdonosai, 15-16. században a mádi szőlők telepítése rohamosan megindult, a kedvezőbb fekvésű birtokok szőlővel lettek beültetve, tulajdonosok csak a legrangosabb családok lehettek. A 18-19 század fordulóján a bekövetkezett külső és belső változások miatt a borexport jelentős csökkenésével az egész szőlő és borgazdaság átmeneti hanyatlásnak indult Tokaj-Hegyalján. Ezért történhetett meg, hogy a különleges minőséget adó magas, nehezen művelhető teraszokat és az alatt húzódó részt elhagyták. A filoxéravész utáni rekonstrukciók a könnyebben megművelhető, kisebb lejtésszögű és alacsonyabban fekvő területeket részesítették előnyben, és az ötvenes évektől a rendszerváltásig sem a minőségre, hanem a mennyiség fokozására törekedtek, így a huszadik század végére a területet cserjék és erdők borították, csak a megmaradt teraszok és néhány vadszőlő utalt hajdani fontos és megbecsült szerepére. (Jaczkó Zsolt, Zelenák István)