Ferences Szent Anna templom

Az esztergomi belvárosban, a Bottyán János utcában álló műemléki Szt. Anna[1], vagy közismert nevén ferences templom és kolostor a barokk Esztergom legkorábbi építészeti emléke. Részben a középkori Segítő Szűz Máriáról nevezett ferences templom és kolostor maradványaira épült.Az eredeti, mostanitól kicsit nyugatabbra álló templomot 1224-ben építették a ferences szerzeteseknek, akik az 1220-as évek elején, Szent Ferenc életében jelentek meg Esztergomban. Ebbe a templomba temetkezett IV. Béla és családja, a sír pontos helye nem ismert. Az eredeti templom és a kolostor a maitól kissé nyugatra álltak. Ezek a tatárjárás során pusztultak el. A mai épületet a török hódoltság után, 1700-1717 között emelték. Ekkorra a templom homlokzata, hajója és a rendház földszintjének egy része készült el, a teljes befejezés 1755-ig tartott. Tornya 1753-ban épült, a hagymasisak csak 1837-ben Packh János tervei szerint. 1838-ban az árvíz után a templom Bottyán utcára néző oldalát támpillérekkel erősítették meg. Az árvízkor pusztultak el Lucas de Schram freskói, ezért Schubert Jakab prágai festő újrafestette 1857-ben. 1886-ban új tornyot építettek Simor János érsek költségén. 1914-ben ben Juhari Károly újrafestette a templomot, és átalakították a berendezést is. 1989–1990-ben teljesen felújították az épületet. A szentély délkeleti sarkához, átlósan csatlakozik a harangtorony, a hajó déli falához csatlakozik a Lorettói-kápolnával. Északról a ferences rendházzal épült össze. A homlokzaton, a szoborfülkékben három ferences szent szobra áll. Berendezése jellemzően barokk, a 18. század második feléből és végéről.