Műcsarnok

A Hősök terén álló bazilikális alaprajzú, 2300 m2-es alapterületű épület 1896-ra, a honfoglalás 1000 éves évfordulójának ünnepségeire készült el, Schickedanz Albert műépítész tervei szerint.

Az épület főmotívuma a hatoszlopos bejárati portikusz korinthoszi oszloprenddel. Hátsó falán Deák Ébner Lajos háromrészes freskója a szobrászat kezdetét Vulkán és Athéné alakjával, a művészetek kútforrását Apollóval és a múzsákkal, s a festészet eredetét a szerelmes pásztorral az antik legenda szerint ábrázolja. A közbenső képeken a festészet és a szobrászat allegorikus alakjai szerepelnek. A vörösrézből kovácsolt, kazettákkal díszített főkaput Sátori Pál készítette.
Az épület oldalhomlokzatainak tagolása és díszítése nem csupán a színek és a megválasztott anyagok harmóniája miatt érdemel figyelmet, hanem a pécsi pyrogránit ilyetén alkalmazásának ritkasága miatt is. A téglaburkolatú falsíkokat pilaszterek, főpárkány, ablakkeretezések, tablók és amorettek színes és az érett reneszánsz formavilágát idéző elemei tagolják.

A műemléképület 1991-94 között nagysza- bású rekonstrukción esett át. Ennek köszönhetően a látogatók eredeti szép- ségében csodálhatják meg az épület dom- borműveit, növényi mintás ornamentikáját és a helyreállított félköríves oszlopcsarnokot, az oldalhajókkal és a felülvilágított oldaltermekkel.