Pesti Evangélikus Egyház

Története: Budapest legrégibb evangélikus templomát Krausz János tervei alapján Pollack Mihály építette klasszicizáló empire - másként, a század elsõ felében József Nádorról "palatinus"-nak nevezett - stílusban. 1799-ben tették le alapkövét, s a pesti polgárok adományainak segítségével 1811 pünkösdjén szentelték fel. Kis tornyából 1829-tõl jelezte órája a pontos idõt, harangszava az ünnepet és veszélyt. Örömünnepre hívta a híveket 1831 októberében, amikor a pesti koleraveszély elmúlt, félreverték 1838-ban amikor a Duna kilépett medrébõl. A templom maga szolgált menedékül azoknak, akiknek lakását az árvíz elpusztította Leírása: Hild József 1856-ban áttervezte a templom fõhomlokzatát és 1875-ben lebontották az életveszélyessé vált tornyocskát. Ekkor kapta a templom mai külsõ és belsõ képét. A torony nélküli homlokzatot Benkó Károly építész tervezte. A templombelsõ téglalap alaprajzú, egyetlen óriási csarnok. A pillérek ionizáló fejezete és a tört síkú, nagykazettás mennyezet gerendáinak ornamentikája aranyozott. Az apszismentes csarnoktemplom áttekinthetõségével és egyszerûségével az evangélikus templom hangulatát tükrözi: elsõsorban az értelemre, nem az érzelmekre hat. A templom fõdísze az oltár (Pollack terve szerint). Ovális alaprajzú és kétféle színû márványból készült. Az oltárkép Raffael Transfiguratio-jának másolata, Lochbihler német festõ készítette 1811-ben. Ugyanekkor készült a szószék is. A keresztelõmedence vörösmárvány, a templommal egyidõs. Itt keresztelték meg Kossuth Lajos fiait. A templom udvari falán két bronz dombormû emlékeztet Luther Márton 500. és J.S.Bach 300. születési évfordulójára. Elõbbi Borsos Miklós, utóbbi Asszonyi Tamás mûve. A XX. század két nagy restaurálása (a háború és a metróépítés nyomait tüntetve el) már tudatosan célul tûzte ki a mûemléképület eredeti állapotának helyreállítását. Forrás: http://www.lutheran.hu/templomok/bp_deakh.htm