Sanyi és Aranka Színház

A Színházról

A valamikori Studió K helyén a Mátyás utca 9-ben született egy új színház, Sanyi és Aranka névre hallgat. Az abszurd színház és az opera lenne a fő profilja. Abszurd szinház azért, mert hiányzik az európai színházak palettájáról, így természetesen a magyar színházak világából is (ezzel nem azt állitjuk, hogy a hazai szinházak nem játszanak abszurdot, hanem azt, hogy ezt a műfajt válsztjuk).

Úgy gondoljuk, hogy az „abszurd látásmód“ arra mutat rá, hogy az élet, az életünk apró és nagy eseményei abszurd pillanatokkal telítettek. Az abszurd olyan színházi nyelv, ami a dolgok összefüggéseit sajátságos nézőpontból vizsgálja, amely nézőpont nem a realitások megkerülését jelenti, hanem beépíti abba, oly módon, hogy feltárja a tudatalattiban történő mozgásokat és határozott, teátrális jelekkel játékstílust alakít. Olyan nyelv, amely nem követi a hagyományos drámai építkezést, mert mozgásterét és szabályait saját maga hozza létre, a gondolkodás szabadságára és határtalanságára épít. Egy abszurd műben bármi megtörténhet akkor, ha az elvont kifejezésmód saját logikáját és törvényeit nem veszíti szem elől. Az abszurd humor olyan képet ad rólunk, emberekről, amelyre semmilyen más megközelítés nem képes. Tükör, ami nem szépít meg, nem torzít, hanem leleplez, felszínre hozza az elhallgatott mondatainkat, titkos gondolataink fogalmazódnak meg benne. Amellett, hogy már meglévő klasszikus abszurd darabokat szándékozunk bemutatni, pályázatokkal szeretnénk biztatni az írókat, hogy szülessenek új abszurd művek.

Ugyanennyire fontosnak tartjuk, hogy a néhány erre hivatott intézmény mellett – mint az Operaház, a Művészetek Palotája, vagy a Zeneakadémia, stb. – legyen hely kortárs operák bemutatására.

A Sanyi és Aranka Színház 60-70 férőhelyes mobil színházi tér, amely adottságainál fogva alkalmas arra, hogy bizonyos művek előadhatóak legyenek oly módon, hogy az operának kizárólag a legfontosabb elemei kerüljenek reflektorfénybe, mégpedig a zene, az énekes, a karmester. A hely adottságaiból kiindulva úgy gondoljuk, hogy a felsoroltakat egy kis térben állítjuk egymás mellé, ahol az énekes arca illetve a hangja; a zenész arca és a karmester pálcája tölti ki a teret. Ebben a kis térben olyan látványvilágot szeretnénk teremteni, amely a néző, illetve a hallgató asszociációs képességét és készségét mozgósitja.

Az „apropera“ nem zárja ki klasszikus művek bemutatását sem, hanem alkalmassá teszi azokat arra, hogy ebben a térben előadhatóak legyenek. Akárcsak az abszurd esetében, itt is inspirálni kívánjuk a kortárs zeneszerzőket arra, hogy bátran készítsenek új zenei műveket.

Előzetes beszélgetések alapján kiderült, hogy mind az íróink, mind a zeneszerzőink örömmel írnának színházunknak új darabokat.