Az általában jó kedvű zenekar most nincs túl rózsás hangulatban

Mindannyiunknak vannak jobb és rosszabb napjai. És van olyan is, hogy egyszerűen jól esik a világvégéről dalt írni. Így tett a norvég-ír-magyar trió Mongooz and the Magnet is.

A pécsi illetőségű banda (Magnus Måløy – gitár, ének, Ian O'Sullivan – nagybőgő, ének és Háló Gergő – dob) hosszú szünet után tavaly novemberben jelentkezett négyszámos EP-jével, ami egy újabb lendületet adott a zenekarnak. A járványhelyzet és az önkéntes karantén pedig arra ösztökélte a srácokat, hogy újra alkotásra adják a fejüket. Így született meg a señorita.

A banda két tagja orvosként végzett, ám főállású zenészként élik mindennapjaikat – a járványhelyzetben ázsiai és orosz turnéikat kellett lemondaniuk, így érthető borúlátásuk:

“Mi is pontosan azokon a dolgokon esünk át, mint mindenki más, és a hangulatunk is napról napra változik. Az elején még úgy voltunk vele, hogy nem is olyan rossz a helyzet, aztán jött a dolgos időszak, majd elérkeztünk a tehetetlenség érzéséhez, amikor mindent elkezdünk megkérdőjelezni magunk körül. Ezek az érzelmek pedig egyfajta körforgásban váltakoznak. Attól, hogy vannak rosszabb napjaid, amikor mindent és mindenkit utálsz, még nem leszel rossz ember. Mindenki csak arról posztol, ha éppen jó napja van - szóval mi úgy döntöttünk, hogy a dolgok sötét oldalát öntjük dalba” – mondta el Ian.

A dalon a tavalyi EP-hez hasonlóan a világhírű producerrel, a jelenleg Spanyolországban tartózkodó Dani Castelarral (Paolo Nutini, Snow Patrol) dolgoztak. Az általa küldött egyik változat és a karantén okozta izoláltság érzése volt az, ami végül megadta a señorita élét. 

“Hogy egészen őszinte legyek, ez a dal az elején teljesen másról szólt, de az eredeti mondanivaló és dalszöveg a karantén idején valahogy úgy gondoltuk, értelmét vesztette. Az életünk és sok tekintetben a nézőpontunk is megváltozott és úgy éreztük, muszáj egy őszinte dalt írnunk erről: az ismeretlen jövőtől való félelemről, az izoláltság okozta frusztrációról, a lemondott koncertekről, turnékról és a mindennapos aggodalomról, hogy miből fogunk most megélni” – mondta el Magnus.

“Volt egy fordulópont...” – tette hozzá Ian. “Dani épp a legújabb verziót küldte át nekünk, én pedig lementem egy reggeli futásra, rendbetenni a gondolataimat. Ahogy az üres budapesti utcákat róttam, egyszercsak belémnyilalt a felismerés: ez a dal a világvégéről szól.”

 A kisvideók a Mongooz and the Magnet korábbi európai és ázsiai turnéin készültek, és saját bevallásuk szerint az izoláltságban elképszetően katartikus élmény volt újra feleleveníteni ezeket a pillanatokat.