A szőlő- és a bortermelésnek olyan régi évszázados hagyományai vannak a Kárpát-medencében, hogy természetes módon életformává, kultúrává csiszolódott. Régen a borfogyasztás nem egyszerűen ivást jelentett, hanem férfitársaságok kötetlen együttlétét, események megtárgyalását, énekelt történetek meghallgatását, a barátkozás lehetőségét is.
Az együtténeklésre pedig kitűnő alkalmat nyújtottak ezek a társaságok, ami mára már, nagy időzavarunkban szinte teljesen elveszett. Hogy ez valóban így volt, ékes bizonyíték erre népköltészetünk vagy Petőfi, Balassi, Csokonai, Gárdonyi bordalai.
Szarka Gyula a műsor anyagát ebből a kultúrkörből válogatta azzal a szándékkal, hogy a kitűnő magyar borhoz méltó irodalmi érték párosuljon.
„Ahogy a jó szőlőtermő földek évszázados kultúra eredményei, úgy a bor is akkor vidámítja az ember szívét, ha együttfogyasztása kultúrával átjárt tevékenység; a közösség emberies megnyilvánulásaival, tréfáival, barátkozással, szertartásossággal, művészettel valamiképpen egybekapcsolódik.“ (Dobszay)
Szólj hozzá!