Pár héttel ezelőtt Hajós András megjelent a Mokkában (néha beleszaladok reggel ebbe a remek műsorba), és bemutatta új projektjét. Érdeklődéssel figyeltem, hogy megint egy olyan akcióval jelentkezik, ami eredeti ugyan, de eldugják a késő esti műsorsávba. És/vagy túlságosan beborult, értelmiségi közönségnek szóló koncepciót talált ki. Nyilván végig kellett ülnie a Sztárban Sztárt (amit a végére már szemmel láthatóan nagyon unt) meg a gyerek-tehetségkutatót (ott azért kicsit lelkesebbnek tűnt) annak érdekében, hogy a TV2 megengedje neki saját öltete megvalósítását...
Érdemes volt kibekkelnie.
Merthogy ez a műsor nagyon rendben van. Jó az alapötlet, jók a kiválasztott emberek, remek a hangulat – és a dalok, amik születtek, szintén egészen vállalhatók. Ezért érdemes volt fennmaradni este 10 utánig. Bizonyára elfogult vagyok, nagyon kedvelem a zenész emberkéket, akármennyire tűnnek naplopónak, nárcisztikusnak, nagyképűnek, higgyék el, hogy csak az lesz igazán sikeres, aki egy ilyen műsorban kellő profizmussal, együttműködő-készséggel, alázattal (ez már-már közhely, de ez az igazság) áll hozzá egy bizonyos feladathoz.
Elég régóta figyelem Hajós Andrást a különböző műsoraiban, soha nem értettem, hogy önálló próbálkozásai (azontúl, hogy mindig éjnek évadján adták) miért buktak meg, hiszen kiváló ötletre épültek fel azok is. Nyilván rétegműsornak mondhatók, annak viszont nagyon jók voltak. Csakúgy, mint Till Attila Propagandája. Csak Tilla több szórakoztató műsort vezet ezen kívül, Hajósnak ez a dolog csak egy darabig megy. Amíg talál vicceset és eredetit egy formátumban, addig megbízhatóan hozza a "kiöregedett, megkeseredett alternatív zenészt", aki nem tudja, kicsoda Britney Spears, vagy ha tudja, inkább nem akarja tudni. Aztán, ahogy fárad a formátum, úgy fárad el ő is, nem véletlen, hogy a mostani Sztárban Sztár + egy kicsi című adásfolyamban már nem ő ül a zsűriben, és biztos vagyok abban, hogy nem azért, mert annyira elfoglalja a Dalfutár.
A magam részéről nagyon örülök, hogy megismerhettem Závodi Marcit, Lee Olivért vagy Lócit, Szakos Krisztiánt, Palya Beát kicsit közelebbről, Myra Monokát és a többieket is. Tehetséges embereket mindig jó látni.
Az összetartó kapocs, Hajós András pedig a megfelelő alázattal, kedves humorral vezeti az "egókat"' – a saját egóját háttérbe szorítva. Volt, ahol az először önállóan nagyon is domináns művészeket olyan közösséggé formálta, akik egyforma hozzáállással közelítettek a feladathoz: teljes erőbedobással. Nem tagadom, a kedvencem a Lóci (Csorba Lóránt), Fluor (Karácson Tamás), Szakos Krisztián, Kökény Attila szereplésével készült adás volt. Attól féltem az elején, hogy ennyire sikeres (Lóci még igyekszik) sztár-zenész közreműködésével egy nagy egócsata alakul ki, ehelyett négy édes ember alkotott. Persze kellett ehhez Hajós személyisége is, ahogy összefogta őket, az is tündéri volt.
Aztán említésre méltó még a négy női szereplős társaság, ez is nagyon tanulságos volt. A többi adás pedig magáért beszél.
Tehát a fentiek alapján ezúton tisztelettel kérem Hajós Andrást és a TV2 vezetését, hogy legyen folytatása ennek a műsornak, mert hosszú idő óta nem szórakoztam ilyen jól. Szerintem van annyi feltörekvő, félig befutott, már befutott, most éppen semmit nem csináló, de majd visszakerülni kívánó és menő zenész, producer, szerző, szövegíró ebben az országban, akikkel lehet még ilyet csinálni.
Szóval, kalandra fel!
Szólj hozzá!