Kicsit korán is kellett kezdeni a rengeteg fellépő miatt. A BKV (vagy BKK) nem nagyon volt segítségünkre abban, hogy időben odaérjünk, és a pénztárnál is volt sorbanállás, így az elejéről némileg lemaradtunk. Aztán ott kiderült, hogy az a terv, hogy egyik teremből a másikba rohangálok, és minden koncerten vagyok egy kicsit – nem fog működni. Legalábbis nekem nem ment.
Érkezésünkkor a The White Dominos hangolt a kisteremben, és mivel a nagyteremben éppen szünet volt, úgy gondoltuk, belehallgatunk a dán banda második magyarországi fellépésébe (előző nap ugyanis az Ozone Mama vendégeként Pécsen koncerteztek). Napközben a Hootersben alapoztak (ahogy a Facebook-oldalukról megtudtuk, hiszen szorgalmasan posztoltak), a beállás közben úgy tűnt, jó bulit nyomnak majd. Így is lett, ott is ragadtunk. Fokozatosan megtelt a helyiség, és a banda amellett, hogy energetikusak voltak, nagyon ügyesen igyekeztek aktivizálni a magyar közönséget, kommunikáltak velünk sokat és meg is énekeltettek minket. Vintage rock ez a javából, modern alapokkal, két gitárral. Aztán egyszer csak kiderült, hogy eltelt az a kb egy óra, amit nekik szántak, de még szerettük volna hallani őket tovább.
Kedves The White Dominos! Szerintem nagyon sok rajongót szereztetek Budapesten, visszavárunk benneteket, szükségünk van ilyen jóvágású fiúkra, akik friss, de mégis eredeti rock-alapokon nyugvó, élvezhető rockzenét játszanak.
Utána percek alatt átpakolt az Ozone Mama, úgyhogy hiába nyomta az Ördög zenekar a Nagyteremben, vissza kellett mennünk a Kisterembe, hiszen az Ozone Mama ebben a felállásban még olyan sok koncertet nem adott Budapesten, fellépéseik élményszámba mennek. Nem mainstream, de ez nem is érdekel senkit. A lényeg a zene.
Nagyon tetszik, hogy a hangzás egyre feszesebb, a dallamos részek ezzel a szorosabb, keményebb alappal, sokkal jobban ütnek. Kicsit átváltoztak a már jól ismert dalaik – előnyükre -, az egész olyan határozottabb, egységesebb lett. Megint csak azon vettük észre magunkat, hogy itt ragadtunk, de hát ez szokásos egy ilyen több helyszínes, sok zenekart felvonultató rendezvényen.
Szóval az Ozone Mama most már kivívta magának azt a helyet, amit igazán megérdemel a magyar zenei palettán, és bár nagyon örülünk a nemzetközi sikereinek, azért mégiscsak a miénk ez a zenekar. Jó lenne, ha a közönség jobban megbecsülné őket, legyenek egyre nagyobb a rajongótáboruk, mert az Ozone Mama egyszerűen nagyon jó.
Amúgy a Dürer-kertben elég meleg van és az idő is jó volt a hétvégén, ezért (ismét szünet lévén) kisétáltunk a kerthelyiségbe, hiszen általában mindenki ott van, aki számít. Ez most is így volt. Egyszercsak megjelent egy szülinapi torta is, amiből mindenki igény szerint fogyaszthatott. Aztán megint mi történt? Ott ragadtunk.
Ezúton kérek elnézést a többi zenekartól, akik aznap este megünnepelték a Rockstar magazin születésnapját, hogy nem tudtam mindenkit maradéktalanul végighallgatni, nem is vagyok benne biztos, hogy ez volt a célja a rendezvénynek. Engem elvarázsolt a The White Dominos és az Ozone Mama – és elégedett is voltam így.
Fotók: Erdős Júlia
Szólj hozzá!