Csupán egy évvel idősebb nálam Zorán szólókarrierje, ebből is következik, hogy valószínűleg az első albumára fogantam (lehet, a Menj el dalra). Amikor hét éves lettem már tisztán emlékszem, hogy apám bakelit gyűjteményéből úgy rántottam elő a Zorán lemezeit, mint Butch Cassidy a revolverét. Tudtam, hogy Addig jó nekem amíg csak a tesóm van otthon velem, és ő vigyáz rám. Apám hitte, hogy a lemezeihez senki nem nyúl, de persze suli után (mondom, 7 évesen) kötelezően raktam fel az Illés, Zorán és LGT lemezeket hallgatni. Teljes titokban. Micsoda Édes évek voltak ezek. Szóval születésem óta velem van Zorán. Jöttek azóta keményebb zenék is, de van, ami és aki örökre beléd ég. Ő ilyen.
Március 20-án vasárnap két telt házas koncertet adott zenekarával a kongresszusi központban, és jó rajongó módjára a Vasárnap délutáni és az esti előadásra is volt jegyem. Sajnos a francia autógyártás megakadályozta a délutáni részvételemet, és miközben szóltak a dalok, én a lerobbant autómnál tobzódtam és skandáltam, hogy vesszen a Renault! Uram, a dolgok rosszul állnak, mert ki kell hagyjam a délutáni koncertet! Mi kéne még? Kéne még egy normális autó, ami nem ilyenkor robban le. Nekem nem elég a kocsi, nekem nem elég az út, Nekem elég, ha oda is ér, ahova fut. Szerencsére az esti bulit már nem kellett kihagynom, és elfoglalva a helyemet már éreztem a rezgést magamban, hogy megint fel leszek küldve Föld körüli pályára a nosztalgia és totális lelki béke rakétahordozóján. Amolyan Emlékek bálja lesz ez az este. Érzem gyerekkoromból a lemezek illatát, ahogy kiveszem a tasakból, a lemezjátszó tű zizegését, miközben tisztítom és hallom a sercegő lemez hangját…
Este nyolckor felcsendül a kezdő hang, és sorban jönnek be a zenészek a színpadra. És micsoda zenészek! A szakma elitalakulata, akiknek a kisujjában több muzikalitás és tudás van, mint egy-két mai sztárocskának az egész munkásságában. A hangosítás tökéletes, minden kis apró finom hang tisztán szól, és persze Sipeki gitármester játéka úgy ülteti ki arcomra az „ilyen nincs” ábrázatot, ahogy azt mindig is szokta. Elkezd járni a lábam, és ezzel együtt az egész széksor mozogni kezd, de nem tudok nem együtt élni a ritmussal. Főleg, ha Horváth Kornél és Gyenge Lajos a ritmusfelelősök. Ne szólj rám, ha virtuózokat láthatok és hallhatok. A vokalista lányokkal egy–egy duettet is énekel Zorán. Egy fiú és egy lány váltott ének, közös refrén és a hölgyek hangjától a hideg futkos a hátamon. Minden hang Gyémánt és arany torkokból jön ki és festi a csendet, mint Dali a vásznat.
Az új dalnál a zene doktorát hívja színpadra Zorán, és a fekete-fehér billentyűkhöz Presser Gábor ül le. Érezni az új vonalat a daloknál, hogy a népi elemeket nem kímélik és szépen beleépítik a dalokba. Két ikonomat látni egy színpadon egy időben, miközben énekeltetik a közönséget és ezáltal eggyé válhatunk mi is velük a színpadon – felbecsülhetetlen. Valahol mélyen a szívemben érzem, hogy hozzám hasonlóan ők ott fent a színpadon hasonlóan éreznek. Én ezt hívom főnyereménynek. Lottó ötös? Lári-fári, ez annál sokkal többet ér. Jól megy nekünk, mármint azéneklés a nézőtéren, kiegészült a zenekar egy 2000 fős telt házas kórussal. Presser pár dal után lemegy a színpadról én hiába mondom magamban, hogy Maradj a hangszernél, ezen az estén vendégművész csak. Hatalmas tapsot kap, és Zorán meg is jegyzi viccesen, hogy nem kéne ekkora hatású művészeket hívnia a koncertjére, akiket hoszzú percekig tapsolunk.
Szép holnap lesz a hétfőm, ezt már most érzem, mert úgy töltődöm fel a dalokkal, hogy jelen pillanatban azt se venném észre, ha összedőlne körülöttem a világ. Egy jó előadás és egy jó dal érzelmeket kell kiváltson az emberből, és a nézőtéren mindenki egy emberként érzi ennek az estének lelkét. A koncert előtt a Színfalak mögött volt szerencsém találkozni a művész úrral és a zenészekkel de senkin nem „látszott”, hogy itt, ezen az estén ilyen nívós koncertre készülnek. Zsigerből és érzésből kirázzák magukból a több száz hangot, ahogy azt csak a nagyok képesek. Vonósnégyes ül Zorán jobbjá,n és amikor a Beatles Yesterday dalába kezdenek bele, akkor érem el a teljes katarzist. Belső pörgéssel persze, mint a mosógép, de legszívesebben felálltam volna, és dobtam volna egy tökéletes hátast örömömben.
A nézőtéren minden zenész álma: minden korosztály megtalálható. Mellettem egy 65 éves férfi ült, akivel a koncert alatt köttetett ismeretségem csak a kijáratig tartott, de ebben a két órás barátságban benne voltak a Közös szavak és közös pont, ami miatt mi egy helyen vagyunk: Zorán! Ha egy buszmegállóban ülünk egymás mellé, valószínűleg egymásra se néztünk volna, de itt megtudtam, hogy a Metró koncertjeire is járt már, és az egyetemi klubokban volt szervező. Majdnem Harminc év korkülönbség van köztünk de ez az alkalmi információcsere közepette fikarcnyit sem érződik.
A kétórás koncerten hallhattunk rég játszott dalokat és egészen friss két új dalt is. Na meg persze a kihagyhatatlan slágereket is megkaptuk vénásan, hogy Az élet dolgai holnaptól megint súlytalanok legyenek számunkra. Kaptunk egy remek koncertet vasárnapra, remek előadókkal, remek helyszínen egy remek közönséggel. Felállva vastapsolt a teljes nézőtér, és amikor visszajöttek a zenészek, megajándékoztak még három dallal, és utána hiába mondtam, hogy Maradj még, a színpad elsötétült, és mindenki elindult a kijárat felé.
Zorán mentes minden sallangtól. Amit énekel, azt úgy is gondolja: Az legyél, akinek látszol, S aki vagy. A dalok szövegei örökérvényűek, és csak azt kívánhatom magamnak és több ezer rajongónak, hogy alkosson még nekünk sok jó lemezt és dalt, mert Nekem nem elég ami van, kérek még. Mert a mai könnyűzenében a sok közhely a szövegben és a semmitmondó nagyotmondások mellett szükségünk van a Tiszta szóra.
Valamikor Éjfél után értem haza, és persze, hogy a lejátszóban landolt a kedvenc albumom, a Majd egyszer… És mit írhatnék, így a végére, mint azt, hogy Majd egyszer, ha lesz gyerekem, remélem ő is kikapja a gyűjteményemből Zorán lemezeit, mert bízom benne, Hogy ő pont olyan lesz, mint én, Majd ugyanolyan lesz, mint én…
Fotók: Perger László
Szólj hozzá!