Anoushka Shankar

édesapja, Ravi Shankar tett világhírűvé. Az akkor nyolc éves Anoushka ezzel rálépett egy útra, amelyen, a világon elképzelhető legnagyobb és legjobb tanító, édesapja segítette. Ez önmagában azonban nem lett volna elegendő mindahhoz, amit már most, huszonhat évesen elért. Tizenhárom évesen már játszott az In Celebration című albumon, édesapja Chants of India albumán - amelynek George Harrison volt a producere - , karmesterként debütált. Első szólólemezét nemes egyszerűséggel csodaként emlegették, amelyet csak megerősített, hogy a Brit Parlamentben megkapta az Alsóház címerpajzsát - ő volt az első ennyire fiatal hölgy, akit megajándékoztak ezzel a kitüntetéssel. Anourag című albuma után hat évvel ezelőtt megjelentette a Live in Carnagie Hall című lemezét, amely már elhozta számára a nemzetközi hírnevet és egy Grammy Díj jelölést a világzene kategóriában. George Harrison emléke előtt valóban meghatóan tisztelgett: édesapja Arpan című szerzeményét írta át úgy, hogy a gitárszólót Eric Clapton játszotta el a híres Concert for George rendezvényen.

Anoushka nemcsak a zenei világban, hanem a filmiparban is sikert aratott. India Nemzetközi Filmfesztiválján a legjobb mellékszereplő díját kapta meg a Dance Like A Man című filmben nyújtott alakításáért. Ezek után nem csoda, hogy a Time Magazine húsz ázsiai hőse között is szerepelt. Két évvel ezelőtt új irányt vett zenei stílusa a Rise című albumával, amelyen már nemcsak egyedül muzsikál szitárján, hanem számos más fantasztikus zenész segítségével szólaltatja meg a szerzeményeit. Ez még jobban megnyitotta előtte a nemzetközi pódiumokat és egy újabb Grammy jelölést is hozott neki a Kortárs Világzene kategóriában, ráadásul az első indiai művész volt, aki fellépett a híres díjátadó gálán.

Legutóbbi albuma, a Breathing Under Water - amelyen Karsh Kale-el hallhatjuk őt - , is ezt a vonalat képviseli. Anoushka számára saját bevallása szerint egy irány létezik: az előre.
- A saját erőmhöz mérten a legmagasabb fordulatszámon alkotok és élek, s majd meglátom ez az út hova visz - mondta. - Egyrészt nagyon sokat jelent számomra, hogy újra és újra felfedezhetem azt a klasszikus indiai zenét, amelyet még az édesapámtól tanultam, másrészt pedig nagyon izgalmasnak találom, hogy kialakítsam a saját hangomat. Szívből remélem, hogy megtalálom az egészséges középutat, mert ez vagyok én. Azért foglalkozom zenével, mert szeretem, és őszintének tartom.