Antipop Consortium

A hiphop berkeiben a négytagú zenekar hatalmas kultusznak örvend, persze nem véletlenül, különösen a hiphop undergroundjában. A legismertebb tag a szólóban is kimondottan aktív és sikeres Beans, de a többiek se másodvonalas figurák. M. Sayyid és High Priest az Airborn Audio okán is ismerősek lehetnek, míg Earl Blaize jó nevű producer.

Az Anti-Pop Consortium New Yorkban alakult 1997-ben. A négy hiphop-elkötelezett egy poetry slam-en vett részt, ahol annyira bejöttek egymásnak, hogy össze is fogtak gyorsan. Három nagylemezt követően, 2002-ben viszont felbomlottak, így az Anti-pop Consortium fényesnek hitt jövője füstbe ment: a tagok New York meghódítását, két sikeres nagylemezt és egy Warp-szerződést követően kreatív ellentétekre hivatkozva szétmentek, és hiába adott ki később a négy rapper több jó szólólemezt is, ezek már nem voltak képesek meghozni azt a sikert, amit korábban együtt elértek.

Az Anti-pop Consortium így soha nem kapta meg azt elismerést a hiphopban, ami kijárt volna nekik. Pedig rendesen megelőzték a korukat: jóval a J Dilla-iskola előtt kísérleteztek már a stílussal, furcsa ütemekkel és nehezen emészthető elektronikával bolondították meg a zenéiket, de nem volt utolsó szempont a spontán gondolatfolyamokból álló mondanivalójuk sem. A 2002-es, Arrhytmia című albumuk mindmáig az első igazán kiemelkedő kísérleti hiphop kiadvány, s tulajdonképpen minél jobban ellepte az újvonalas generáció a maguk kicsavarodott, absztrakt ritmusaival a szcénát az utóbbi években, úgy lett az Arrhytmia is egyre aktuálisabb.

Emiatt pedig simán számítani lehetett rá, hogy a háttérbe szorult és hallgatásra ítéltetett Anti-pop Consortium előbb-utóbb csak összeáll újra. Hiába telt el hét év, még mindig akkorának számít a nevük a stílusban, hogy a nézeteltérések rendezésével elképzelhető volt a sikeres visszatérés, s valószínűleg ugyanezt gondolták végig New Yorkban is a művészek, hiszen két évvel ezelőtt kibékültek, tavaly pedig már elkezdték írni legújabb lemezüket, a 2009-ben megjelent Fluorescent Blacket.

A legjobb az, hogy semmit nem kopott a négyes radikalizmusa. Új számaikat ugyanaz a dühös, nyers és amolyan rendesen odatolós hiphop jellemzi, mint régen is, azzal hogy találuk köztük lágyabb-dallamosabb, vagy akár medencepartos számokat is.

Egyszóval: a visszatérés dicsőre kerekedett. Érdemes bepróbálni, és példát venni róluk, elvégre nemcsak távozni illik felszegett fejjel és büszkén, de utána visszatérni is.