Darkest Hour

A amerikai Darkest Hour 1995-ben alakult, az utóbbi 12 év alatt nemhogy kinőttek az undergroundból, hanem maguk mögé állították a kortárs hardcore/metal mezőny nagyrészét.

A zenéjükben igazán nagy megfejtések nincsenek, de azt is be kell vallani, hogy saját hangulatuk van, amit más nem nagyon képes visszaadni.

Az évek során fokozatosan merítettek a death/thrash/hardcore világából, megjelentek a dallamok, és az eszelős témák: az igazi áttörést, a "So Sedated So Secure" lemez jelentette, amivel már tényleg elismerték őket: és be is rakták őket az újhullámos metalcore skatulyába...

...ahonnan a 2001-mas "Hidden Hands of a Sadist Nation" című bombájuk kirobbantotta őket. A lemez egy pusztító monstrum, amit nem lehet megállítani, és az ember nem is akar: az album két pólusra oszlik, hiszen a mocskos és agresszív hangzás töménységét az elsőosztályú dallamok megjelenése oldja fel, mely újra és újra hallgathatóvá / hallgatandóvá avanzsálja a korongot.

A 10. évfordulójuk alkalmából kiadtak egy DVD-t klipekkel, backstage-dzsel és egyéb nyalánkságokkal, majd a következő album, az "Undoing Ruin" egy könnyebben befogadható zenekart sugallt, ami kicsit meg is osztotta a közvéleményt, pedig ugyanolyan értékekkel rendelkezett, mint elődei: fejből kiverhetetlen gitártémák, néha eszméletlen zúzások, John elmebeteg hangja, és igazán minőségi témák jellemezték az albumot, és ezt a letisztulást sokan Devin Townsend produceri munkásságának tulajdonították; vélhetően jogosan, hiszen az ezt követő "Deliver Us" minden eddiginél epikusabb megközelítésben fogant, és John már egyre több énekdallamot vállalt be, több-kevesebb sikerrel: de ez sem áll az útjába annak, hogy a Deliver Us 2007. egyik legfontosabb kiadványa lehessen.

A banda szeret koncertezni, és kis hazánkat is szereti (eddig hatszor adtak koncertet 2001 óta, tehát már-már hazajárnak:)), annyira, hogy 2001-ben kiadtak egy splitet a magyar Dawncore zenekarral.